Milan Milišić Uveo me u odaje vina – Borszentélybe vezetett

Milan Milišić

Dubrovnik 6. jul 1941. – Dubrovnik 5. oktobar 1991.

Uveo me u odaje vina Uveo me u odaje vina Gde je mrak opojan, hlad zemljin – Sunce je zastalo u okviru vrata, i pušilo. On je bio lak kao duh Ruke su mu, žilave, bile čiste Merice su, ulubljene, bile čiste Dao mi je da kušam iz prve bačve Dao mi je da kušam iz druge bačve I gledao me u lice nakon prvog gutljaja Da vidi što piše – U mojoj glavi je zvonilo potonulo zvono Čudesni napev iz zraka i iz dubine Pijem vino Poništenja Pijem vino Sjedinjenja Podsećam svog vinotoču gordog na podrum Čoveka s golim podlakticama: Prvo je postojalo pijanstvo, Vino je stiglo docnije. On se smeje, veli: kušaj ovo.

Borszentélybe vezetett Borszentélybe vezett Ahol a sötét bódító, a hűvös a földé – A nap megállt az ajtóban, és gőzölgött. Ő szellemkönnyű volt, Keze kemény és tiszta, A mércék horpadtak és tiszták, Adott kóstolót az első hordóból, Adott kóstolót a második hordóból És az első kortyok után arcomat figyelte, Mit üzen – Fejemben elsüllyedt harang szólt, Pazar, légből és mélyből jövő, egyszólamú mű, Iszom a Megsemmisítés borát Iszom az Egyesítés borát Említettem a pincéjére büszke borásznak, A meztelen alkarú embernek: Először a részegség létezett, A bor később érkezett. Nevetve mondta: ezt kóstold meg. Fordította: Fehér Illés

Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.