Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
Sveto Trojstvo
(od letargije do
liturgije)
Pevanje I–III
Oboje tražimo istinu,
ti u spoljašnjem
životu, a ja u sebi i svom
srcu, pa
ćemo je pronaći obojica. Ako je oko
zdravo, u spoljašnjem nalazi Tvorca,
ako je srce zdravo,
u njemu će se
ogledati svet...
Fridrih Šiler
I
Otac, Tvorac –
Svedržitelj
Ponovo ćutanje. Niko ne odgovara.
Svi osluškuju zvukove introvertnog,
sasvim slične iskonskoj tmini. Ako
sam dobro razumeo, svi očekuju
da moj
odgovor bude odjek onoga 5
što oni misle. Nebo koje je sad
bilo prozračno, kao na velikim
visinama, postalo je pusta misao,
voćnjak s nepresušnim uskrsnućima
koji
osvetljava ista strepnja kao 10
jedno te isto sunce. Eto, postoje
ljudi koji ne veruju da duša rođena
na nebu može
da se raspukne na
dva dela i da
se, nošena ka
magnetnim
poljima bivstva, ponovo 15
sjedini u auri
svetionika korena.
Kako drugačije
objasniti ljubav na
prvi pogled? U
ljubavi imamo hiljadu
lica, ali i
mogućnost da svako
svoje lice preživi. Nije važan 20
izgled, nego onaj koji izgleda,
mimikrija
senke... Ne zaboravi
da stihove
rođene od svetlosti treba
vratiti u
svetlost. Stoga, neka tvoje
hodočašće ne bude galerija
besmisla, 25
neka tvoj Put ne bude pohvala ludosti.
Srce se nosi javno, od Ovostranja
do Onostranja, od nevidboga do
nedohoda. Neprekidno hodaj da
sebi
objasniš svet. Svako okreće 30
različitu površinu prizme: ko ima
taktiku, ima i cilj. Ko ima cilj, život
mu je
projekcija... No, mašti se dodaje
što se može, a ne što se hoće. Toliko
se toga već
dogodilo, da gotovo ništa 35
nije ni
ostalo... Tragično je ako ne znaš
šta posle
Apokalipse... Šta sa sobom?
Šta sa svetom?
Šta sa svetošću?
Apokalipsa
nije uništenje, već
otkrivenje:
zemlja zemlji, prahu prah, 40
duh duhu, dahu
dah... I kad sve tone
neka te ne
napušta zapitanost, ni
sveta
usamljenost. Nije kamen uvek
hladan.
Osluškuj divertisman sebičnjaka
sa svetiljkom, u povorci Monaha
45
Meseca
prepoznaj lica koja će
stvoriti
podlogu za novu Arkadiju,
otvorenog srca
prihvati obnovitelje
tišine...
Tišina je tvoja srodna duša,
oaza, tvoj
saveznik, najbolji 50
prijatelj...
Magloviti izdasi promrzlog
srndaća na
snežnom polju bestelesne
su metafore
artefakata Novog
Sveta,
novorođeno nevinih,
blagosiljanih. Blesak meseca 55
daje glasovima
zloduha drugu
rezonancu i
čini ih sve ređim...
No, ne prepuštaj se opuštanju. Na
ovom Putu
presrešće te još poneki
prezir poslednjih jeretika koje 60
večno prati
gomila lakovernih,
potonulih u
sopstveno nesvesno. Ne
pridaj im
nikakvu pažnju i neka
ti to ne slama unutrašnji mir.
Ako nose zlo
u sebi otrovaće ih 65
sopstvena krv, a ako su skloni
preobraženju, prezir će nestati
sam od sebe i nastaće tropska
tišina, vezana za prezasićenu
atmosferu
mesečine, narušena 70
pokatkad usamljenim pojem petla koji
će i poslednjem zloduhu poremetiti
san. Njegov prvi pogled u ogledalo
hiperrealizma doneće mu obrise
emocionalnog
i duhovnog torza. 75
Pod svežim
vetrom zore okupaće ga
spoznaja hleba i zlata. Budeći se
pri rađanju sunca osetiće jednu
od najpotpunijih radosti koje je
ikad doživeo
i snaga preobraženja, 80
koja ga je godinama pomamno gonila
ka jednom tako neizvesnom činu,
postaće opravdana... Tada će te ponovo
krunisati ćutanjem. Niko neće
odgovarati.
Svi će osluškivati 85
zvukove introvertnog, sasvim slične
iskonskoj tmini. Ako budeš dobro
razumeo, svi će očekivati da tvoj
odgovor bude odjek onoga što oni
misle. Nebo koje će biti prozračno 90
kao na velikim visinama, postaće
pusta misao, voćnjak s nepresušnim
uskrsnućima koji će osvetljavati ista
strepnja kao jedno te isto sunce.
Era vodolije
donosi veliki 95
preobražaj: Hodočašće Novog Svetla,
neoalhemiju svesti, pesnikovo
opraštanje i najzad... obalu, jednu
ravan više u pravcu Planina, u pravcu
Nigdina, Sine
Božji, Oče Svetog Duha... 100
Beograd, 28. 5. 1997.
II
Sin, Tihi
Obnovitelj
Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji.
Delovi barke, optočeni algama, travama
i mokrim korenjem ponovo su, poput
smrvljene taštine, razbacani po obali
novih
mogućnosti. Žudnja za poznanjem 105
baroka
svetlosti kao da je rodila
bolje Sunce. Ovoga puta, ne dozvoli
nam da
tumaramo između oblika
i odlika, ne
dozvoli da nas zaslepe
pohlepa i Filistar, jer
ponižavajući 110
druge, ponižavali smo sebe... Nauči
nas kako da tražimo dalje od onoga
što naše oči
mogu da vide, pokloni
nam s patnjom nov osećaj za samilost,
oslobodi nas zablude da možemo 115
učiniti drugi
korak pre nego što
iskoračimo
prvi, ponudi nam odgovore
na pitanja bez reči: Kome to
prethodimo? Kome smo to zemlja, a kome
prah?...
Znam, tvoje reči bi nam rekle 120
nešto, međutim, onaj koji zna taj
ćuti. Tišina govori više. Prisustvo
govori sve... Ne možeš dići sa zemlje
nekog ko se za nju čvrsto drži. Da nismo
ignorisali mudrost drevnih Inka i Maja 125
znali bismo da
ne pripada zemlja nama,
već mi njoj...
Pramajka Gea nikada ne
zaboravlja
svoju decu. Vodi ih
kroz
koncentrično raspoređene spratove
Hrama Duha i uči ih da, odricanjem 130
i molitvom, vraćaju sunce u njegovo
ishodište. Dovoljno je samo zažmuriti.
Pustiti da slike same nadolaze, jer
najlepše je živeti među stvarima
kojih nema.
Kako drugačije objasniti 135
da beba već u utrobi majke sanja?
Kako objasniti gde žive bogovi? Kako
pronaći korito duhovnog jezera
i eliminisati haos... Dovoljno je
ogledati se
u svetoj usamljenosti, 140
kao u muzeju introvertnih ogledala,
da bi se moglo
pevati o svetovima
starih
mandarina. Biti refleksija
sopstvene
tišine. Santa soledad! Santa
soledad! I ni po koju cenu ne zaspati. 145
Uspavani um
lak je plen za đavola,
moral insanity – tonjenje u ambis
nesvesnog. Iskvarenost uma ne potiče
od prvobitnog greha već od utapanja
sazvežđa u
sopstvenu masu. No, svako na 150
svoj način veže sebi uže oko vrata.
Svet od
pamtiveka ima miris matadora
i praiskonski princip opstajanja:
obori-orobi, obori-orobi!!! Strah je
jedini
svetitelj koride... Bik 155
ne zna ko je
krotitelj... On se ne
bori skoro
nikada osim protiv sebe samog.
No, oduvek se strogoća trenirala na
onima koji ne pružaju otpor. Njihova
svest ogledalo je Jehovinog svedoka. 160
U očima ranjenog bika ogleda se sva
pustoš préthodnika. Préthodnika koji
su aurom apokalipse slavili
istovetnost tragičnog i čudesnog...
Kada samo pomislim na sve te gefrajtere 165
koji su se ubijali zbog nepoštovanja
različitosti, koji su se delili na
ukaljane i čiste, crne i bele,
ubice i vernike, istomišljenike
i kontraše, severne i južne, istočne 170
i zapadne, lunarne i dnevne, vredne
i lenje, intimne i javne; sa podsmehom
razbijam ogledalo užasa i strave...
Ako vas baš zanima, po nacionalnosti
sam ptica koja je preletela ograničene 175
planine. Ptica
sam koja zna da na Zemlji
i na nebu ima više stvari i enigmi
nego što filozofija može i da sanja;
ptica koja, kako reče Di Vogo, ne
želi da bude
jedna planeta u 180
galaksiji, nego
galaksija u jednoj
planeti,
sazvežđe u jednoj zvezdi...
Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji.
Delovi barke, optočeni algama, travama
i mokrim korenjem ponovo su, poput 185
smrvljene taštine, razbacani po obali
novih mogućnosti. Ovoga puta, ne
dozvoli nam da tumaramo između
oblika i odlika, ne dozvoli da nas
zaslepe pohlepa i Filistar, jer
190
ponižavajući druge, ponižavali bismo
sebe... Nauči nas kako da
tražimo dalje od onoga što naše
oči mogu da
vide, oslobodi nas
zablude da možemo
učiniti drugi 195
korak pre nego što iskoračimo prvi,
ponudi nam odgovore na pitanja
bez reči: Kome to prethodimo? Kome
smo to okean, a kome horizont?
Kome smo
zemlja, a kome prah... 200
Beograd, 1998.
III
Sveti duh, Astrolab
(anakreontsko
uznesenje)
Otac,
tvorac-svedržitelj. Sin, tihi
obnovitelj.
Sveti duh, Astrolab, Novi
čovek-aqvarius.
Skok u svetlost,
spiritus. U inat tebi, mizantrope,
put vere, hominis. Od letargije
205
do liturgije, u grudima Oziris.
Srodna duša, učitelj. Otac, tvorac-
svedržitelj. Anđeo čuvar, graditelj.
Sin, tihi obnovitelj. Blažen, mudar,
bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto 210
trojstvo, poznanije. Nezabeleženo
i ne postoji. Hleb i vino, žitije.
Budimo ih dostojni. Sveća, krst,
nasleđe... Otac, tvorac-svedržitelj.
Rođenje, budnost, pričešće... Sin, tihi 215
obnovitelj.
Sveti duh, Astrolab. Srce
na usnama. Hodočašće: horizont,
ništavilo, pustinja... Samo pesak
pred nama, izazovni labirint. Put
vere, Ararat odavno spava u 220
nama... Da
hodočašće bude blagost
dečjeg dlana,
nevinost novog dana,
najbolji
prijatelj. Da Novi Čovek
bude lepršava
snaga Zorbe,
unutrašnji mir
Bude. Otac, tvorac- 225
svedržitelj.
Čista misao, spasitelj.
Sin, tihi obnovitelj.
Blažen, mudar,
bogomdan.
Sveti duh, Astrolab.
Izabela, Luna,
Lazar... Dux vitae,
dia voluptas.
Naslednici kralja 230
svetlosti.
Gospode, prosvetli nas.
Pastir, stado, Elizej. Otac, tvorac-
svedržitelj. Slikar, mudrac i orfej.
Sin, tihi
obnovitelj. Bistra reka,
čedni slap. Sveti duh, Astrolab.
235
Gordi Stefan Nemanja. Otac, tvorac-
svedržitelj. Mudri
Rastko, neimar. Sin,
tihi
obnovitelj. Sveta Gora, Hilandar.
Filotej,
Iviron, Karakal. Kastamonit,
Zograf,
Ksenofont. Esfigmen, Lavra, 240
Dohijar...
Arhimandrit bogomdan. Sveti
duh, Astrolab.
Svitac, svetac, krstitelj.
Otac,
tvorac-svedržitelj. Srodna duša,
spasitelj.
Sin, tihi obnovitelj. Novi
Čovek-aqvarius.
Skok u svetlost, 245
spiritus. U inat tebi, mizantrope,
put vere, hominis. Od letargije
do liturgije, u grudima Oziris.
Blažen, mudar,
bogomdan. Sveti duh,
Astrolab.
Hodočašće, horizont... 250
U srcu
Vizantija, San, Eros, Tanatos.
Ništavilo,
pustinja... Samo pesak
pred nama, Arkadija prizvana. Put
želje, vjeruju. Sveti duh, Astrolab.
Znatiželja, refleksija. Tragač, pogled 255
unazad. Senka nije projekcija,
već duhovni blizanac, utočište,
spoznaja, klonirani apostol. Ko
se u sebi nije lomio taj ne zna
šta je celina. Izdvojena parohija,
260
usamljena monahinja. Manastir
Ljubostinja. Model okovane
gordosti. Jecaj usred pojanja,
razbijeno ogledalo stvarnosti.
Sve dok žena ne može patrijarh
265
da postane, neće poći nabolje,
neće biti promene. Dosta bratskih
lobija, dosta „loža i hramova“,
dajmo šansu ženama, s tim i sebi
270
samima, Nigdini prizvanoj, hraniteljki
beskrajnoj. Novi Čovek-aqvarius. Skok
u svetlost, spiritus. U inat tebi,
mizantrope, put vere, hominis. Od
letargije do liturgije, u grudima
Oziris. Blažen, mudar, bogomdan. 275
Sveti duh, Astrolab. Provincija
nije oko nas, provincija je u nama.
Hodočašće: horizont, ništavilo,
pustinja... Ne prodaj veru za večeru,
vera nije na
prodaju. Duh je patnja 280
otmena,
galerija snovidna. Slušaj
himnu
Heruvima: Kitaro, Deuter,
Andreas. Nek želja stvarnost postane.
Freska, zvono, ikonostas. Anonimni
besmrtnik, ktitor, arhivolšebnik.
285
Novo lice umiveno, samorodno,
nevino. Iz nigdine došao,
zlovreme prebrodio. Arhimandrit
bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto
trojstvo, poznanije. Nezabeleženo 290
i ne postoji. Hleb i vino, žitije.
Budimo ih dostojni. Sveća, krst,
nasleđe. Dux vitae, dia voluptas. Rođenje,
budnost, pričešće. Gospode, prosvetli
nas. Samo pesak pred nama, izazovni 295
labirint. Put vere, Ararat odavno
spava u nama. Pastir, stado, Elizej.
Otac, tvorac-svedržitelj. Slikar, mudrac
i Orfej. Sin, tihi obnovitelj. Arhimandrit
bogomdan. Sveti duh, Astrolab.
300
Despotovac-manastir Manasija, 1998.
Izvor:
Zoran Bognar: Novi čovek, Kairos Sremski Karlovci 2016. str. 7 – 20.
Szentháromság
(a letargiától a liturgiáig)
Ének I-III
Mindketten az igazságot
keressük, te
a külvilágban,
én meg
magamban és
szívemben, és mindketten
megleljük.
Ha a szem ép, a
külvilágban Alkotót
lel, ha a szív
ép, akkor benne a világ
önmagát
szemléli...
Fridrich
Schiller
I
Az Atya, Alkotó – Mindent-tartó
Ismét csend. Senki sem felel.
Mindenki az ősi sötéthez hasonló,
magába zárkózott hangokra figyel.
Ha jól értettem, mindenki azt várja,
feleletem
gondolatuk visszhangja 5
legyen. Az ég, ami még most,
mint a szédítő magasságokban
áttetsző, pőre gondolattá vált,
gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal,
amely
ugyanazt a szorongást világítja, 10
mint ugyanaz a nap. Íme, vannak
emberek, akik kétségbe vonják
az égen született lelkek lehetséges
kettészakadását, majd a lét
mágneses
tere felé közeledve, a gyökér 15
világítótornyának erőterében, egyesülését.
Másként hogyan magyarázható az első
pillantásra született szerelem? Ezerarcú
a szerelem, de a lehetőség is, hogy
arcát
mindenki megőrizze. Nem számít 20
a külalak, csak az az alak,
az árnyhasonulás... Ne feledd,
a fényből született sorokat a fénynek
kell visszaadni. Ezért zarándokutad
ne legyen a
zűrzavar tárlata, 25
Utad ne legyen a balgaság dícsérete.
A szívet az Itt-csehótól az Ott-csehóig,
az istentelentől az elérhetetlenig
nyiltan hordják. Hogy megismerd
a világot, menetelj. A prizmát 30
mindenki a maga módján forgatja: aki
taktikus, célja is van. Akinek célja van,
élete vetület... Ám a képzelethez azt
adnak, amit lehet és nem azt, amit akarnak.
Annyi minden
történt már, hogy szinte 35
semmi sem maradt... Sorscsapás, ha nem tudod,
mi lesz az Apokalipszis után... Mi lesz veled?
Mi lesz a világgal? Mi lesz a fénnyel?
Az Apokalipszis nem pusztítás, hanem
felfedezés:
port a pornak, földet a földnek, 40
lelket a léleknek, leheletet a leheletnek... És
ha minden süllyed, a kíváncsiság ne hagyjon el,
de a szent magány se. Nem mindig hideg
a kő. Lámpással a kezedben hallgasd az önzők
vigadozását,
a Szerzetesek, a Hold 45
menetoszlopában ismerd fel azokat, akik
megteremtik az új Árkádia alapjait,
a csend ujjáépítőit tárt szívvel
fogadd... Lélektársad a csend,
oázis,
szövetségesed, legjobb 50
barátod... A hőmezőn a megfagyott
őz ködös lehelete az Új Világ,
a szűzen születettek, a megáldottak
hozadékának testtelen
metaforája.
A holdcsillanás 55
a kísértethangoknak más
rezgést ad és egyre ritkábbá válnak...
Ám, a lazításnak ne add át magad. Ezen
az Úton szembesülsz még
az utolsó
eretnekek megvetésével, ami 60
a hiszékeny tömegek, a saját önkívületükbe
merültek állandó kísérője.
Ne vedd őket észre, belső
nyugalmadat ne törje meg.
Ha gazságot
hordanak magukban, saját 65
vérük mérgezi meg őket, ha meg készek
az átlényegülésre, egyszerűen
eltűnik a megvetés
és holdfénnyel
túltelített légtérhez kötött trópusi
csend lesz,
melyet a kakas az utolsó 70
kísértetek álmát is megzavaró
magányos rikoltásával olykor megtör.
Első pillantása a hiperrealizmus
tükrében számára az érzelmi és
szellemi
torzó körvonalait hozza. 75
A friss hajnali szélben a kenyér és
az arany felismerése fürdeti.
Napkeltekor ébredve a valaha
is érzett legteljesebb öröm
tölti ki és
az átváltozás ereje, 80
mely éveken keresztül ilyen
bizonytalan tett felé űzte,
igazolt lesz... Akkor ismét
hallgatással koronáznak. Felelős
nem lesz.
Mindenki a belső, 85
az őssötéthez nagyon hasonló
hangokra figyel. Ha jól érted,
mindenki elvárja, hogy válaszod
gondolatuk visszhangja legyen.
Az ég, amely
mint a szédítő magasban 90
áttetsző, pőre gondolattá válik,
gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal,
ugyanazt a szorongást
világítja, mint ugyanaz a nap.
A vízöntő
korszaka különleges 95
átváltozást hoz: az Új Fény Zarándokútját,
a tudat neoalkímiáját, a költő
megbocsátását és végül... partot, egy
síkot a Hegy irányába, a Seholsincs,
Isten Fia, a
Szentlélek Atyja irányába... 100
Belgrád, 1997. 5. 28.
II
A Fiú, Csendes
Ujjáépítő
Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk.
Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel
körülfont bárka részei ismét szétzúzott
hiúságként, az új lehetőségek partján
szanaszét
hevernek. A barokk fény 105
megismerése utáni vágy mintha jobb
Napot szült volna. Ezúttal ne engedd meg,
hogy alak és alkat között csatangoljunk,
ne engedd meg, hogy az önzés és a filiszter
elkápráztasson bennünket, mert másokat 110
megalázva, magunkat aláztuk meg... Taníts meg
bennünket, hogyan keressünk a szemünk
számára látható távoli túlon, a gyötrődéssel
együtt adjál nekünk új szánalomérzetet is,
szabadíts meg tévhitünktől, mely szerint 115
az eslő lépés előtt képesek vagyunk
a másodikat megtenni, válaszolj
a némán feltett kérdésekre: Kinek az elődei
vagyunk? Kinek vagyunk föld, és kinek
por?...
Tudom, mondandód számunkra 120
mondana is valamit, de az, aki tudja, az
hallgat. A csend többet mond. A jelenlét
mindent elárul... A földről nem emelheted fel
azt, aki szorosan hozzátapad. Ha az ősi inkák
és maják
bölcsességét nem néztük volna le, 125
tudnánk, a föld nem hozzánk tartozik,
hanem mi hozzá... Gea, a Földanya gyerekeit
sosem feledi. A Szellem Szentélyének
koncentrikusan elhelyezett emeletein
keresztül vezeti
és tanítja őket, hogy 130
lemondással és fohásszal eredeti helyére
helyezzék vissza a napot. Elég szemet hunyni.
Jöjjön a képek önálló rajzása, mert
élni legszebb a nemlétező tárgyak
között.
Hogyan másként magyarázni, 135
hogy a magzat már az anya méhében álmodik?
Hogyan magyarázni, hol élnek az istenek?
Hogyan lehet meglelni a szellemtó medrét
és a káoszt megszüntetni... Elég
a szent
magányban önmagunkat nézni, 140
akár a magába zárkózott tükrök
múzeumában, hogy a vén mandarinok
világáról dalolhassunk. Önmagad csendjének
tükröződése légy. Santa soledad! Santa
soledad! És semmi áron álomba
merülni. 145
Az ördög
könnyű zsákmánya a szunnyadó elme,
moral
insanity – süllyedés az öntudatlan-
szakadékba. Az értelem erkölcsi fertője nem
az
eredendő bűnből ered, hanem a csillagképek
saját tömegükbe merülésétől. De, nyaka 150
körül a
hurkot mindenki a maga módján köti.
A világ
emberemlékezet óta matadorillatú
és a
fennmaradáselv is ősi:
üsd le-foszd ki, üsd le-foszd ki!!! A bikaviadal
egyetlen szentje a félelem... A
bika 155
nem
tudja, ki a szelídítő... Ő szinte
sosem
küzd, kivéve önmagával.
De, azok felett, akik nem állnak ellen,
mindig szigor uralkodott. Tudatuk
Jehova
tanújának tükre. 160
A sebzett bika szemében látszik
az elődök nyomora. Az elődöké, akik
apokalipszisaurával ünnepelték
a végzetes és a csodálatos azonosságát...
Valahányszor
az őrvezetőkre gondolok 165
akik, mert semmibe vették a különbségeket,
öltek, akik szerint léteznek
mocskosak és tiszták, feketék és fehérek,
gyilkosok és hívők, eszmetársak és
szembeszállók,
északiak és déliek, keletiek 170
és nyugatiak, éjszakázók és éberek, buzgók
és restek, bizalmasak és nyiltak; kárörvendve
töröm szét az iszony és rettegés tükrét...
Ha éppen érdekli önöket, nemzetiségem
szerint
a korlátolt hegyek felett átrepült madár 175
vagyok. Madár vagyok, aki tudja a Földön
és az égen több tárgy és talány van,
mint amiről a bölcsészet álmodni képes;
madár, amelyik, ahogy Di Vogo mondja,
nem egy bolygó akar lenni 180
a galaxisben, hanem galaxis egy
bolygóban, csillagkép egy csillagban...
Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk.
Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel
körülfont
bárka részei ismét szétzúzott 185
hiúságként, az új lehetőségek partján
szanaszét hevernek. Ezúttal ne
engedd meg, hogy alak és alkat
között csatangoljunk, ne engedd meg,
hogy az
önzés és a Filiszter elkápráztasson 190
bennünket, mert másokat megalázva, magunkat
aláztuk meg... Taníts meg bennünket,
hogyan keressünk a szemünk számára
látható távoli túlon, szabadíts meg
tévhitünktől,
mely szerint az eslő lépés 195
előtt képesek vagyunk a másodikat megtenni,
válaszolj a némán feltett kérdésekre:
Kinek az elődei vagyunk? Kinek
vagyunk óceán, és kinek láthatár?
Kinek
vagyunk föld, és kinek por... 200
Belgrád, 1998.
III
Szentlélek,
Asztrolab
(anakreoni mennybemenetel)
Az Atya, alkotó-mindent-tartó. A Fiú, csendes
ujjáépítő. A Szentlélek, Asztrolábium, Új
ember-vízöntő. Ugrás a fénybe,
bátorság. Dacból ellened, te mizantróp,
a hit útja,
hominis. A letargiától 205
a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz.
Lélektárs, tanár. Atya, alkotó-
mindentartó. Őrangyal, valóra-váltó.
Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs,
istenadta.
Szentlélek, Asztrolábium. 210
Szentháromság, felismerés. Ha nem-jegyzett,
nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia.
Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt,
örökség...
Atya, alkotó-mindent-tartó.
Születés,
éberlét, áldozás... A Fiú, csendes 215
ujjáépítő. Szentlélek, Asztrolábium. Szív
az ajkakon. Zarándokút: láthatár,
űr, pusztaság... Előttünk csak
homok, kihívó útvesztő. A hit
útja, az
Ararát régóta bennünk 220
szunnyad... Hogy a zarándoklat
gyerektenyér-áldás, az új nap tisztasága,
legjobb barát legyen. Hogy az Új Ember
Zorba könnyed energiája, Buddha
belső
nyugalma legyen. Atya, alkotó-
225
mindent-tartó. Világos gondolat, megváltó.
Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs,
istenadta. Szentlélek, Asztrolábium.
Izabella, Luna, Lázár... Dux vitae,
dia voluptas. Fénykirály- 230
utódok. Uram,
jelezzél nekünk.
Pásztor, nyáj, Elizeus. Atya, alkotó-
mindent-tartó. Festő, bölcs és Orfeusz.
Fiú, csendes ujjáépítő. Tiszta
folyó,
érintetlen vízesés. Szentlélek, Asztrolábium. 235
A büszke Stefan Nemanja. Atya, alkotó-
mindent-tartó. Értelmes Rastko,
építész, Fiú,
csendes
ujjáépítő. Szenthegy, Hilandar.
Filoteus,
Iviron, Karakál. Kastamonitis,
Zograf, Xenophón. Esphigmenou,
Lavra, 240
Dohiar...
Istenadta arhimandrit*. Szentlélek,
Asztrolábium.
Szentjánosbogár, szent, keresztelő.
Atya, alkotó-mindent-tartó.
Lélektárs,
megváltó.
A Fiú, csendes ujjáépítő. Új
Ember-vízöntő. Ugrás a fénybe, 245
bátorság.
Dacból ellened, te mizantróp,
a hit útja, hominis. A letargiától
a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz.
Boldog, bölcs, istenadta. Szentlélek,
Asztrolábium.
Zarándokút, láthatár... 250
Bizánc, San, Eros, Tanatos a szívben.
Űr, pusztaság... Előttünk csak
homok, megidézett Árkádia. Hiszik,
a vágy útja. Szentlélek, Asztrolábium.
Kíváncsiság, visszaverődés. Nyomkereső, 255
visszatekintés. Az árnyék nem vetület,
hanem ikerlélek, menedék,
felismerés, klónozott apostol. Aki
önmagában nem tört meg, az nem tudja,
mi az egység. Körülzárt parókia, 260
magányos szerzetesnő. Ljubostinja
kolostor. Verettel ellátott
büszkeségmodell. Jajszó liturgia közben,
széttört valóságtükör.
Mindaddig,
míg nő pátriárka 265
nem lehet, nem lesz jobb, változás
nem
lesz. Elég a haveri lobbizásból,
elég a „páholyokból
és szentélyekből”,
a nőknek
adjunk esélyt, egyúttal
magunknak is, a megidézett Űrnek, 270
végtelen
táplálónknak. Új Ember-vízöntő.
Ugrás a
fénybe, spiritus. Dacból ellened,
te mizantróp, a hit útja, hominis.
A letargiától a liturgiáig, a mellkasban
Ozirisz. Boldog,
bölcs, istenadta. 275
Szentlélek, Asztrolábium. A vidék nem
körülöttünk van, a vidék bennünk van.
Zarándokút: láthatár, űr, pusztaság...
A hitet vacsoráért ne add el,
a hit nem
eladó. A lélek előkelő 280
szenvedés, látomásgaléria. Hallgasd
a Kerubok himnuszát: Kitaro, Deuter,
Andreas. Váljon valóra a kívánság.
Freskó, harang, ikonosztáz. Halhatatlan
névtelen, adományozó,
varázsellenző. 285
Új mosott, önszülött, érintetlen
arc. A sehonnanból jött,
rossz időket átvészelt. Istenadta
arhimandrit. Szentlélek, Asztrolábium.
Szentháromság, felismerés. A nem-jegyzett 290
nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia.
Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt,
örökség.
Dux vitae, dia voluptas. Születés,
éberlét,
áldozás. Uram, jelezzél
nekünk. Előttünk
csak homok, kihívó 295
útvesztő. A hit útja, az Ararát régóta
bennünk szunnyad. Pásztor, nyáj, Elizeus.
Atya, alkotó-mindent-tartó. Festő, bölcs
és Orfeusz. Fiú, csendes ujjáépítő. Istenadta
arhimandrit.
Szentlélek, Asztrolábium. 300
Despotovac – Manasija kolostor, 1998.
*arhimandrit –
pravoszláv egyházi méltóság
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése