Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. július 26., péntek

Bratislav M. Milanović Vrata u polju – Ajtók a mezőn


Bratislav M. Milanović Aleksinac 1950. –

Vrata u polju

( XI pevanje)

                              Verici

Pred ovim smo vratima dragano
zajedno kao pred ikonom
a za nama
po neka suza tvoja teška od soli
na mome srcu što opominje noću
da  možda dolazi čas
i moja na tvome što preskače
učinjene uvrede i otkucava samo
nadu iz prošlosti prenetu u sadašnjost
dok vreme navire do presudnog ruba
za nama svetle padine potrošenog leta
postelja otežala od mladosti i sluzi
od predela nikad ispitanih sasvim

pred ovim smo vratima sada prozirni
kao dugo nošena tkanina
kroz koju se naziru drhtaji željnih tela
u bivšim sobama
prskanje zvezda u tankoj kori mozga
dok zvonio je tren
sjedinjenja sa lavom
proključalom od bestidnosti
sa Mlečnim putem sa jasnom vodom
sa zemljom i travom

pred ovim smo sada vratima čisti
kad spadnu krljušti stečene u trvenjima
sa svime što je bio san
u virovima za koje su malo tri svete reke
što su nas oblivale dok smo bivali
telo i telo krv i krv svetlost i svetlost
u jednom telu

pred ovim vratima na koja se samo izlazi
čisti smo kao što smo bili
i pred onima na koja se ulazi
samo da se obavi taj čin.

Ajtók a mezőn

(IX. ének)

                              Verának

Ez előtt az ajtó előtt vagyunk, kedvesem,
együtt mintegy ikon előtt
mögöttünk meg
szívemen néhány sós-nehéz
könnycsepped éjjel figyelmeztetnek
talán eljött az a pillanat
mikor az általam kimondott sértések
leperegnek rólad és csak a múltból
a jelenbe mentett reményt jelzik
míg az idő a sorsdöntő szakadékhoz közelít
mögöttünk az elfogyasztott nyarak fényes lejtői
az igazán sosem átkutatott tájakkal
ifjúsággal és nedvekkel terhelt heverő

ez előtt az ajtó előtt most áttetszőek vagyunk
akár a nyűtt kelme melyen keresztül
a volt szobákban
a vágyakozó test rezdüléseit sejteni lehetett
a vékony agykéregben a csillagok robbanását
míg hallatszott ahogy a pillanat
a szemérmetlenségtől
felforrt lávával
a Tejúttal a kristálytiszta vízzel
földdel és fűvel egyesül

ez előtt az ajtó előtt most tiszták vagyunk
ahogy az álom és valóság összetűzéseiben
keletkezett pikkelyek a bennünket
elárasztó három szent folyónál is nagyobb
örvényekben lehullanak amikor még
mint test és test vér és vér fény és fény
egy testben voltunk

ez előtt a kifelé nyíló ajtó előtt  
tiszták vagyunk ahogy voltunk is
a befelé nyíló ajtó előtt
csak tegyük amit tenni kell.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése