Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. július 25., csütörtök

Vlasta Mladenović U bespuću jezika – A nyelv úttalan útjain


Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

U bespuću jezika

(sa Ilešom Feherom)

Literatura je avantura
i ništa više,
ništa nije kao što piše;
sreća je božji dar
i opomena u isto vreme.

Sve je tako daleko,
nije pesnik ono što je rekao,
nego što čini,
senka koja nestaje u daljini.

Bledo je nebo
što se spušta nad ravnicom,
sam u beskraju,
vučem knjige,
teške taljige.

Sve je besmisleno,
o moja pogrbljena seno,
tišina jedino ima smisla
i san u koji tonem,
glasan a nem.

A nyelv úttalan útjain

(Fehér Illéssel)

Kaland a literatúra
és semmi más,
az írás hamisítás;
isteni ajándék a boldogság
és figyelmeztetés.

Minden oly messze,
a költőt nem  intelme,
tette minősíti,
messzeségbe vesző kísértet.

Halvány a síkságra
boruló ég,
egyedül vagyok a végtelenben,
könyveim cipelem,
nehéz szekér.

Ó, hajlott kalászaim,
minden értelmetlen,
a csend az, aminek értelme van
és amibe merülök, az álom,  
némán is hangos.

Különös érzés, mikor a fordító
hozzá szóló sorokat fordít.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése