Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. július 29., hétfő

Jasmina Topić Unutrašnje putovanje – Belső utazás


Jasmina Topić Pančevo 4. avgusta 1977. –

Unutrašnje putovanje

Često tražim tu sobu, između malenih trgova, ili
među ušuškanim stanovima, ulicama, u kojoj bismo
konačno boravili, samo kao dva bezimena tela,
lišena težine duša u čije postojanje ionako sumnjaš.
Samo sobu, s prozorom dovoljno visokim
da se odatle može skočiti jedino na onaj svet.

U njoj sastavljam knjigu, kopiju tog života, i uvek nove
rasporede starih zaključaka: da sve je na određeno vreme,
osim dobro poznatog staništa u nama.

Može biti bilo koji grad, i ulica, ili nepoznati jezik
kojim ćemo ipak progovoriti. Mesto za sastanak,
obmotano parom i prošlih i budućih kafa.

Ta soba mogla je da bude i tvoja, dok ulazim,
s napola ispuštenom dušom, već drhtavog tela da pokupim
ono što je ostalo od oglodane koske,
potrošenog pogleda
negde na ivicama mogućih, opštih, značenja.

Stan je prevelik za nas, mogli bi ga trajno naseliti mnogi!
Druga lica pakla koji nosimo u sebi –

Ali soba, bila bi dovoljna,
da se prema njoj upravljamo, kao prema
tačnoj meri narasle crne materije;
pa da onda govorimo o konstantama svetla.

A sada putujemo, i daljine su samo način da se zaboravi,
i mesto, i soba, iz koje nikada i ne izlazimo.

Izvor: Jasmina Topić Plaža nesanica Kulturni Centar Novog Sada 2016. str. 69.-70.


Belső utazás

A szűkös terek vagy suttogó szobák, utcák közt
gyakran keresem azt a szobát, melyben végre,
lelkük súlyától megfosztott, mely létezését egyébként
kétségbe vonod, két névtelen testként tartózkodhatnánk.
Csak egy szobát, de elég magas ablakkal,
ahonnan csakis arra a világra lehet ugorni.

Ott írom az élet másolatáról és a régi határozatok
új beosztásáról szóló könyvet: minden meghatározott,
a bennünk jólismert életteret kivéve.

Lehet bármelyik város és utca, vagy ismeretlen nyelv,
melyen mégis megszólalunk. A múlt és
jövendő kávéillatába burkolt találkahely.

Az a szoba a tiéd is lehetne, míg szinte
lélektelenül, remegő testtel belépek, hogy összeszedjem
azt, ami a lerágott csontokról, elherdált
tekintetekből megmaradt –
valahol ay értelem lehetséges, általános peremén.

Nekünk túl nagy a lakás, sokan beköltözhetnének, tartósan!
Egyéb pokollakók, akiket magunkban hordunk –

De a szoba elég lenne,
ha a felgyülemlett fekete anyag pontos
rendszabálya szerint viselkednénk;
majd akkor beszéljünk a fény megingathatatlanságáról.

Most pedig utazzunk, a távolság is csak mód, hogy feledjünk,
helyet is, soha el nem hagyott szobát is.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése