Jasmina Topić Unutrašnje putovanje – Belső utazás

Jasmina Topić Pančevo 4. avgusta 1977. –

Unutrašnje putovanje

Često tražim tu sobu, između malenih trgova, ili

među ušuškanim stanovima, ulicama, u kojoj bismo

konačno boravili, samo kao dva bezimena tela,

lišena težine duša u čije postojanje ionako sumnjaš.

Samo sobu, s prozorom dovoljno visokim

da se odatle može skočiti jedino na onaj svet.

U njoj sastavljam knjigu, kopiju tog života, i uvek nove

rasporede starih zaključaka: da sve je na određeno vreme,

osim dobro poznatog staništa u nama.

Može biti bilo koji grad, i ulica, ili nepoznati jezik

kojim ćemo ipak progovoriti. Mesto za sastanak,

obmotano parom i prošlih i budućih kafa.

Ta soba mogla je da bude i tvoja, dok ulazim,

s napola ispuštenom dušom, već drhtavog tela da pokupim

ono što je ostalo od oglodane koske,

potrošenog pogleda –

negde na ivicama mogućih, opštih, značenja.

Stan je prevelik za nas, mogli bi ga trajno naseliti mnogi!

Druga lica pakla koji nosimo u sebi –

Ali soba, bila bi dovoljna,

da se prema njoj upravljamo, kao prema

tačnoj meri narasle crne materije;

pa da onda govorimo o konstantama svetla.

A sada putujemo, i daljine su samo način da se zaboravi,

i mesto, i soba, iz koje nikada i ne izlazimo.

Izvor: Jasmina Topić Plaža nesanica Kulturni Centar Novog Sada 2016. str. 69.-70.

Belső utazás

A szűkös terek vagy suttogó szobák, utcák közt

gyakran keresem azt a szobát, melyben végre,

lelkük súlyától megfosztott, mely létezését egyébként

kétségbe vonod, két névtelen testként tartózkodhatnánk.

Csak egy szobát, de elég magas ablakkal,

ahonnan csakis arra a világra lehet ugorni.

Ott írom az élet másolatáról és a régi határozatok

új beosztásáról szóló könyvet: minden meghatározott,

a bennünk jólismert életteret kivéve.

Lehet bármelyik város és utca, vagy ismeretlen nyelv,

melyen mégis megszólalunk. A múlt és

jövendő kávéillatába burkolt találkahely.

Az a szoba a tiéd is lehetne, míg szinte

lélektelenül, remegő testtel belépek, hogy összeszedjem

azt, ami a lerágott csontokról, elherdált

tekintetekből megmaradt –

valahol ay értelem lehetséges, általános peremén.

Nekünk túl nagy a lakás, sokan beköltözhetnének, tartósan!

Egyéb pokollakók, akiket magunkban hordunk –

De a szoba elég lenne,

ha a felgyülemlett fekete anyag pontos

rendszabálya szerint viselkednénk;

majd akkor beszéljünk a fény megingathatatlanságáról.

Most pedig utazzunk, a távolság is csak mód, hogy feledjünk,

helyet is, soha el nem hagyott szobát is.

Fordította: Fehér Illés