Tanja
Stupar – Trifunović, Zadar
20. 08. 1977 –
Stvar je završena
ona nije ništa
uradila, nije se protivila... to je priča od koje se ludi1
ona nije ništa
ja nisam ništa
mi nismo ništa
uradile
on je imao ruke meke skoro kao žena
one pričaju kao djevojčice u njihovim pričama sve je jednostavno
i kao da se nikad ništa neće promijeniti zaljuljati
srušiti
riječi su čvrste kao bedemi i kao njihova bedra
dok sanjaju o ljubavi koja se tek treba dogoditi
koja mora biti sretna i puna otkrovenja
o ljubavi sa mladićima čije su ruke meke kao u žena
one nude svoje grudi svijetu punom htijenja
dok ih melje proždire i uništava svijet im šapuće u uho
besramnice
besramnice jedna
ali one ne haju još uvijek i baš ih briga
jer njihova ljubav ih čeka sa mekim rukama
ali te ruke mladića postaju otrovne čvornovate teške
te ruke mladića ne traže više isprepletene prste
te ruke hvataju čaše flaše vratove u grču i u strahu
jer te ruke su postale dio svijeta
koji neko mora stvarati
dok djevojke iza mojih leđa sanjaju o ljubavi
on je imao ruke meke skoro kao žena
i tople kada bi me dotakao s njima
bila sam najednom i ptica i sunce
mogla sam s gorama narasti do najviših visina
znala sam sve šumske staze sve neprohodne klisurine
i puteve do srca
bila sam tako blizu dok sam slušala kako mu kuca srce
čula sam kako pulsira zemlja
htjela sam mu reći da znam o čemu sanjaju djevojke
ali on je ustao sa stolice i rekao da ide
Margerit Diras je u svoj mali blok zapisala
stvar je završena
1M. Diras, ‘’Stvarni život’’, str. 94
Izvor: autor
Nincs tovább
a lány semmit sem tett, nem ellenkezett...
tébolyító történet2
a lány
semmit
én
semmit
mi semmit
sem
tettünk
a fiúnak
nőiesen lágy keze volt
a lányok
kislányokként mesélnek meséjükben minden egyszerű
és mintha soha semmi sem változna remegne
borulna
csípőjükhöz hasonló várfal-kemény szófordulatok
míg a majd ezután következő szerelemről
a boldog és élménydús szerelemről
álmodnak
nőiesen lágy-kezű legények
szerelméről
mellüket a kívánságokkal teli
világnak kínálják
ám az falja megsemmisíti őket
fülükbe suttogja a világ
feslett
feslett vagy
de még mindig nem érdekli őket rá se
hederítenek
mert lágy-kezű
szerelem várja őket
de az a legénykéz mérges
csomós-nehéz lett
az a legénykéz már nem összekulcsolt
ujjakat keres
az a kéz poharat üveget
görcsberándult ijedt nyakat ragad
az a kéz immár annak a világnak a
része
amit valakinek teremteni kell
míg hátam mögött a lányok szerelemről
álmodnak
a fiúnak nőiesen lágy keze volt
és meleg mikor hozzám ért
egyeszerre madár is nap is voltam
a hegyekkel együtt a legmagasabb
magasságokba kerültem
minden
eredei csapást minden járhatatlan szorost ismertem
és a
szívhez vezető utat
oly
közel voltam míg szívdobogását hallgattam
hallottam
a föld lüktetését
el
akartam mesélni a lányok miről álmodnak
de
felkelt és odavágta megy
Észrevétel
Marguerite Duras jegyzetfüzetében
nincs tovább
2 Marguerite Duras:
A szerető – kiragadott mondat
(szerb
változat utáni saját fordítás)
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése