Gojko Božović
Pljevlja 2. maj 1972. –
Ostavština
Ako su naše reči,
Naša pisma i
razgovori,
Kratke poruke i
žučne rasprave,
Lenje reči u
dokolici,
Brbljanja i
uzdasi,
Čak i pomisli na
to
Što smo pomislili
U odabranim
prilikama,
Sitnice i
slučajnosti,
Drage fotografije koje su
Još jedini dokaz da smo negde bili,
Ako je sve to skupljeno
Na jednom mestu,
U memoriji kompjutera
Koji nadzire naše čuvare,
Onda je to
ostavština za budućnost,
Znak da će nešto, ipak, ostati,
I da nije sve izgubljeno.
|
Hagyaték
Ha kifejezéseink,
Leveleink és beszélgetéseink,
Rövid üzeneteink és heves vitáink,
A heverészés közben kimondott szavak,
Csacsogások és sóhajok,
A kiválasztott pillanatokban
Még gondolataink arra is
Amire gondoltunk,
Apróságok és véletlenek,
Kedves fényképek, az egyedüli
Bizonyítékok, hogy valahol voltunk,
Ha mindez egyetlen helyen,
A felügyelőnket ellenőrző
Számítógép emlékezetében
Gyűlt össze,
Akkor ez a jövő hagyatéka,
Jel, valami mégis megmarad,
Nem kallódik el.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése