Vladana Perlić Ljubavnica – Szerető

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –

Ljubavnica

Bivši ledu, sadašnja vodo,
Bila sam sumpor, sada sam vatra.
Vraćam ti kost koju ti od iskona dugujem.
Bivša suzo, sadašnja soli,
Biljegu mog bića,
Vječnosti jedinog mora,
Vlažiš se i sušiš.
Reci da imam najglasnije srce u mraku.
Sva sam se pretvorila u srce.
***
Nadahnjuješ me strahom
Iz straha proističe sve moje uzbuđenje
Strastveni zec
Dvije gorile
Zagrljene vidre
Mi smo životinje
To je sve
***
Tvoje „želim te“ kada me imaš
Stvara izluziju o novim granicama
Koje još nisam prešla
Šta još može da se učini s ljudskim tijelom?
***
Strašno je sve ovo što radimo
I zabranjeno u nekim vrlo starim knjigama
Možda mi se zato toliko dopada
***
Moji snovi – poprište antičkih tragedija.
Prvo se volimo, a onda upale svjetla i to mi je brat.
Snovi uvijek traju iza zavjesa.
Moji sufleri – porodični glasovi.
Umrijeću na daskama igrajući umišljenog ozdravljenika.
***
Rekla mi je da sam drugačija od ostalih žena
Istina, govorila mi je često i to da treba da idem psihologu
Tako je teško biti zec u zemlji lovaca
Ona to zna i saosjeća sa mnom
Ona, ta usvojena majka
Govori
Teško je shvatiti šta je u tvojoj glavi
I govori to tako kao da je to tajna koju krijem
Od nje
Od svijeta
Ja ne znam šta da kažem
***
Na kraju krajeva, ona je bila ja
I to je ono što nas tako snažno vezuje
Mislila sam da je sveznajuća gatara
Mudra starica
Očekivala sam spas od nje
Da rasplete moje zamršeno klupko
U stvari bila je djevojčica
I igrala se
***
Reci da me doslovno želiš i nikako drugačije
U snu si stavio prezervativ u džep i rekao
Hajdemo
Nisam ti rekla da nam neće trebati
Ja sam pošla za tobom
Već znam
Ostaviću nevinost u Danskoj
Poslije me vodi negdje gdje je uvijek ljeto
Gdje su ljudi drugačije kože nego što je naša
Gdje gradovi nose imena koja ne možemo izgovoriti
Vodi me negdje gdje je uvijek ljeto
Da mislim da vrijeme stoji
Da postoji samo ovo
Jedno jedino, vječno ljeto
***
Azijska rijeka sporo protiče
Vazduh je vlažan
A ja sam mala razvratna Francuskinja
Što voli zabranjene ljubavi i muške šešire
Uvijek ta slika
Od prošlih života se ne može pobjeći
***
Naše strasti su se poljubile
Negdje na sjevernoj polulopti
Ljubio se s mojim drugim ustima
Dok je moje drugo lice plakalo jecalo
Od žalosti od uživanja
Ne znam
Mislila sam na Hélène Lagonelle
***
Bilo je to da se umre
Otkrila sam da moje tijelo ima svoj sopstveni život

 Izvor: http://strane.ba/sex-f-vladana-perlic/

Szerető

Te egykori jég, jelenlegi víz,

Kén voltam, tűz vagyok.

A csontot, mellyel kezdetektől tartozom, visszaadom.

Te egykori könny, jelenlegi só,

Létem pecsétje,

Egyetlen tenger végtelensége,

Nyirkos vagy és száradsz.

Erősítsd meg enyém a sötétben a leghangosabb szív.

Szívvé változtam.

***

Félelemmel lelkesítesz

Lelkesedésem félelemből ered

Szenvedéllyel tele nyúl

Két gorilla

Ölelkező vidrák

Állatok vagyunk

Ez minden

***

„Kívánlakod” mikor tiéd vagyok

Új általam nem járt

Tüneményhatárokat éleszt

Az emberi testtel mit lehet még tenni?

***

Mindez amit teszünk elrettentő

És egyes nagyon régi könyvek által tiltott

Talán ezért tetszik annyira

***

Álmaim – antik-tragédiák színtere,

Először szeretkezünk, majd gyúlnak a lámpák és ez a testvérem.

Az álmok függönyök mögött élnek.

Bűvölőim – családi hangok.

Képzelt egészségeset játszva deszkán halok meg,

***

Azt mondta a többi nőtől különbözök

Igaz többször hangoztatta lélekbúvárhoz kell mennem

A vadászok földjén nehéz a nyúl sorsa

Ő tudja velem együtt érez

Ő a fogadott anya

Mondja

Nehéz megérteni fejedben mi forog

És úgy mondja mintha titok lenne amit rejtegetek

Előle

A világ elől

Erre mit mondjak

***

A végén ő én volt

És ez az ami bennünket oly erősen összekötött

Azt hittem mindentudó javasasszony

Bölcs anyóka

Tőle vártam a megváltást

Az összekuszált szálak kibogozását

Tulajdonképpen kislány volt

És játszott

***

Mondd kívánsz a szó szoros értelmében és sehogy másként

Álmodban zsebedbe óvszert tettél és kijelentetted

Gyerünk

Nem mondtam nem lesz rá szükség

Mert utánad mentem

Már tudom

Érintetlenségemet Dániában hagyom

Utána meg a mindig nyárba vigyél

Ahol más-bőrű emberek élnek

Ahol kimondhatatlan nevű városok vannak

A mindig nyárba vigyél

Hogy azt higgyem megállt az idő

Hogy csak ez az egyetlen egy

örökös nyár létezik

***

Az ázsiai folyó lassan folyik

A levegő párás

Én meg a tilos szerelmet és férfi kalapokat szerető

Kicsapongó francia nő vagyok

Mindig az a kép

A múlt élettől megszökni nem lehet

***

Sóvárgásaink megcsókolták egymást

Valahol az északi féltekén

Másik ajkammal csókolózott

Míg a másik arcom

Bánatában-e élvezetében-e sírt zokogott

Nem tudom

Hélène Lagonelle-re gondoltam

***

A halál órája volt

Felismertem testem önálló életet él

Fordította: Fehér Illés