Zoran Bognar Spašavao sam svog dželata – Hóhéromat mentettem

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Spašavao sam svog dželata Više nikome ništa ne zameram... Bio sam u mnogim dimenzijama, u različitim ravnima svesti, i sada znam: možemo da pričamo o istoj stvari... istim jezikom i da se uopšte ništa ne razumemo... Sada znam: zbog malenkosti ljudskih potreba i veličine ljudskog truda, spašavao sam svoga dželata koji, s reljefnim crtama lica izvajanim surovim vetrovima i solju, od pamtiveka zaslepljeno slavi poetiku paradoksa tako što bezgrižno kažnjava posledicu svojom blagonaklonošću prema uzroku; tako što olako poništava suštinu zaslepljeno negujući formu… Spašavao sam svoga dželata od njega samog, od lakomislenosti i lakovernosti, od košmarnog odraza iz ogledala, od insomnije, belih noći... Spašavao sam svoga dželata da zarad malo ne propusti veliko, vraćajući ga tamo gde nepripadajući pripada, da bi mi na kraju, kako nam to kroz vekove istorija večnosti svedoči, umesto bratskog zagrljaja i bespotrebne zahvalnosti, pred plebsom, hladno odrubio glavu... ne znajući, pritom, da krv ne može da opere krv, niti popuni prazninu, poništi Ništavilo, umiri bol… Beograd, 2018.

Hóhéromat mentettem Többé senkinek semmit sem rovok fel... Sok kiterjedésben léteztem, a tudat különböző síkján és most tudom: beszélhetünk ugyanarról... ugyanazon a nyelven és semmit sem értünk meg... Most tudom: hitvány emberi szükségletek és az emberi igyekezet nagysága miatt mentettem hóhéromat, aki kegyetlen szelek és só által vájt mély arcvonásokkal emberemlékezet óta elvakultan úgy ünnepli a poézis önellentmondását, hogy a valós okot figyelembe sem véve, az okozatot nyugodtan bünteti; úgy, hogy a formát megszállottan ápolva az érdemi részt könnyelműen megsemmisíti... Hóhéromat önmagától mentettem, a könnyelműségtől és hiszékenységtől, a tükörből visszaverődő zavaros képtől, az álomzavartól, a fehér éjszakáktól... Hóhéromat oda vezetve, ahová nem tartozva tartozik, mentetten, apróságok miatt a lényeget el ne szalassza, hogy a végén, ahogy az örökkévalóság története századokon keresztül tanúsitja, baráti ölelés és felesleges köszönet helyett, a nép előtt bűntudat nélkül fejemet vegye... egyúttal nem tudva, vér vért nem moshat le, űrt sem tölthet meg, Túlvilágot érvénytelenít, fájdalmat enyhít... Belgrád, 2018. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd