Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. szeptember 20., péntek

Zvonka Gazivoda Dokoličar – A tétlen


Zvonka Gazivoda Beograd 1970. -


Dokoličar

Beskrajno lep dan, češka me po leđima. Vruć.
Sunčan. Opušten. Dokoličarim u ležaljci dok sunce
izvlači pramenove u mojoj kosi. Osim što je u kosi
i na nebu, sunce je u suncokretu, u nedelji (na engleskom),
u suvim smokvama osušenim - na suncu,
(suve smokve bogate gvožđem, spremne za zimu),
u sunčalištu, na palubi luksuzne jahte zalutale
u osunčanu zlatnu lagunu za dvoje
(sunce i u osunčanoj zlatnoj laguni, tako je). Vrelina.
Povetarac - izdepilirane noge ne uživaju u njemu
do kraja, fine zlatne maljice pomeraju vazduh;
a propo, kada sam bila u Londonu pitali su me:
- Kako se osećate u Engleskoj?
- Hm... dlakavo. Upravo! Kozmetički saloni ovde
nemaju milosti sa cenama! Sada bolje razumem
visok stepen emancipacije vaših žena. -
Vruće je. Kao u Adenskom zalivu. Orhideja bi
umrla od dehidracije, gušter bi umro sa osmehom
na licu... Okean, raspršen u fine kapljice,
miriše kao osveživač za ve-ce.
Trenutno žudim za teškim, chai, seksi mirisom
slatke masale: komadići cimeta, karanfilić,
anis, narandžina kora... Zasićen
šiljati miris koji se penje uz nozdrve, razdvaja oči i
direktno pogadja moje mentalne iznutrice!
Stavljati primedbe na ovakav dan, a
velika porcija sladoleda je poslužena?
Pravi italijanski kup! Nema primedbi
samo, ustiju punih pljuvačke,
saosećam sa biskvitom
izdrobljenim na dnu čaše -
podbuo od sirupa, pod lavinom sladoleda,
oraha, preliva od karamela, na vrhu
pritisnut kandiranom trešnjom,
dosadnom kao ono zrno graška pod perinama. Uskoro, ovaj
beskrajno lep dan biće
dokrajčen... Olakšanje.

Nema primedbi, ali šta se desilo sa onom
osunčanom zlatnom lagunom za dvoje?



A tétlen

Hátamat kivételesen szép nap vakargatja. Forró.
Napsütéses. Ernyedt. Míg a nap hajtincseimmel babrál,
nyugágyban tétlenkedek. A nap nemcsak a hajban és
az égen, ott van a napraforgóban, a vasárnapban (angolul),
a napon szárított száraz fügében,
(vasban gazdag a télire elkészített szárított füge),
a napozóban, a napsütötte kettőnek-való arany-lagúnába
tévedt luxus-jacht fedélzetén is
(nap a napsütötte arany-lagúnában is, így van). Hőség.
Szellő – az epilált lábak nem túlságosan élvezik,
a levegőt finom arany-pihék mozdítják;
apropó, mikor Londonban voltam, megkérdezték:
– Hogy érzi magát Angliában?
– Hm... szőrösen. Pontosan! Itt a szépségszalon-árak
könyörtelenek! Most már jobban értem
asszonyaik magas emancipáltságát. –
Forráság van. Mint az Ádeni-öbölben. Az orchidea
vízhiányban múlna ki, a gyík arcán mosollyal
múlna ki... A finom cseppekben szétszórt
óceán-illat klotyó-frissítőt idéz.
Ebben a pillanatban a súlyos, chai, szexi édes masala
illatra vágyok: csipetnyi fahéj, szegfűszeg,
ánizs, narancs-héj... Tömény,
kihegyezett, orrlyukba-mászó, szemeket-szétválasztó,
mentális belső-részeimet egyenesen támadó illat!
Ilyen napon megjegyzéseket tenni,
a nagy adag fagylalt meg az asztalon?
Igazi olasz kupa! Megjegyzés sehol,
csak nyállal teli száj,
a pohár alján össze-morzsolt
piskótával érzek együtt –
a sziruptól, a fagylalt-lavinától, diótól,
karamell-öntettől megdagadt,
a dunna alatti borsószemhez hasonlóan unalmas
kandírozott cseresznyétől összenyomott. Hamarosan
ennek a végtelenül szép napnak
is vége lesz... Megkönnyebbülés.

Megjegyzés nincs, de mi lett azzal
a kettőnek-való napfényes arany-lagúnával?

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése