Gergely Tamás Temetőőr – Čuvar groblja

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Temetőőr – A temetőőr fújta be őket. – Azt a'! Vadmalac nem is tudta, hogyan nyilvánuljon meg, nem akart szentségtörő lenni. Legszívesebben ordított volna, de idegrendszere másként reagált, úgyhogy megnémult, ez volt minden, ami a száján kijött. – Néhány nyomorult a sírkövek mögé bújt - magyarázza a komája. - A temetőőr észrevette őket, jelentette. Csakis azért, hogy végezzenek velük. A kellemetlen érzés lassan terjedt szét a testében. Megásatták velük a sírjukat, tömegsír. Háromszázan voltak, azért történhetett meg, hogy néhányan elszaladtak onnan, s a sírkövek mögé rejtőztek. Vadmalac szégyellte, mit is? hogy... ember.

Čuvar groblja – Čuvar groblja ih je potkazao. – U...! Vepar nije znao kako da postupa, nije hteo da bude svetogrdan. Najrađe bi urlao ali je njegov živčani sistem drugačije reagirao, i to tako da je zanemeo, to je bilo sve što je izustio. – Nekoliko jadnika iza nadgrobnih spomenika se sakrio – objašnjava  mu jaran. – Čuvar groblja ih je primetio i prijavio. Isključivo zbog toga da ih smaknu. Nelagodan osećaj u njegovom telu polako se širio. Naterali su ih da iskopaju svoj grob, masovnu grobnicu. Bilo ih je tristotina, zato se moglo desiti da su neki pobegli i iza nadgrobnih spomenika sakrili. Veparu je bila sramota, šta li? da je.... čovek. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#25