Kőhalmi Ildikó Varázsdoboz – Čarobna kutija

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Varázsdoboz

északi fal
álom fergeteg jégbontó hava
kemény vizek erős szelek nyűtt hajtásvonal
hideg nehézkes hajnal mint öreg divatjamúlt
nagykabát a muszáj a kell a szűkös zárt terek
mintha sohase akarna engedni a szorításból
latyakszürke ólomszürke türelmetlen szürke
míg egy utólag visszakereshetetlen délután
érvényüket vesztik a mindenkori telek

keleti fal
kikelet szelek ígéret hava
olvadáspont kiengedés felengedés és rajta túl
a fény minden irányú hosszanti kiáradása
épp mint a remény és ahogy a súlyok
cipelésének vége megkönnyebbül a hát és
felszabadulnak a vállak kipattannak a
szemek a láthatatlanra titkok formálódnak
és a tudatalatti bolond fészkelődésbe kezd

déli fal
napisten áldás új kenyér hava
a szabadság hegyeinek viszontölelése késő
éjszakába nyúló városok ritmusváltás
hiteles mosoly és az öröm limitált kiadású
számozott példányai napsütés melege a
utcaköveken akár ugróiskola vagy céltalan
csatangolás csak úgy a kaland kedvéért
a szív teljes korlátlansága világ a világ

nyugati fal
földanya magvető enyészet hava
mikor a mindennapi dolgok gyöngyei
felfűződnek a megszokott szálra s egyre
szorosabban követik egymást egyre kisebb
egyre kevésbé szerethető tereket járunk be
ugyanazok a körök konok egyhangúságban
végül egy időn kívüli azonosítatlan hajnalon
csak eltűnünk az égbolt párás lépcsőfokain

Forrás: https://www.facebook.com/kohalmiildiko02/photos/a.470902277029235/520390232080439/?type=3&theater

Čarobna kutija

severni zid

san vihor mesec ljuti

tvrde vode jaki vetrovi trošna linija savijanja

hladna poteška zora kao istrošen demodiran

ogrtač mora treba uski zatvoreni prostori

kao da stega nikad ne bi htela popustiti

blato sivo olovno sivo nestrpljivo sivo

dok jednog naknadno nikad nađenog popodneva

svagdašnje zime gube svoju vrednost

istočni zid

proleće mesec vetrova obećanja

talište oslobađanje popuštanje i iznad toga

u sve pravce produženo širenje svetlosti

baš kao nada i kako leđa na kraju

teglenja tereta olakšaju se i

ramena se oslobađaju oči se rašire

na nevidljivo tajne se formiraju

i podsvesni luđak počne vrpoljiti se

južni zid

bog sunca blagoslov mesec novog hleba

ponovo grljenje brda slobode gradovi

u dubokoj noći promena ritma

istinit osmeh limitirani numerisani brojevi

izdanja radosti na pločniku toplina

sunčevih zraka baš kao i skakutanje ili

besciljno lutanje samo zbog pustolovine

beskrajna otvorenost srca svet je svet

zapadni zid

majka zemlja sejanje mesec prolaza

kad biseri svakodnevnih događaja

na navadan nit se nanižu i jedan

drugog sve tesnije slede sve manje i

sve manje voljene trgove obilazimo

u tvrdoglavoj jednoličnosti istih krugova

na kraju izvan vremena jedne maglovite zore

na vlažnom stepeništu neba samo nestajemo

Prevod: Fehér Illés