Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. október 18., péntek

Milovan Vitezović Kad se prvi put ljubi – Mikor csókot először adsz


Milovan Vitezović Kosijerić 11. septembar 1944. –


Kad se prvi put ljubi

Tek ti zacepte grudi
Kako i ne bi?
Kao kad kiša pljusne,
Kada se prvi put ljubi,
Pitaš se u sebi:
Šta rade usne?
Šta rade zubi?

Prvi poljubac ide
Sa prvom zamršenom kosom,
Kada se pitaš: Da li smeš?
Kad misliš da te svi vide
I uopšte ne znaš šta ćeš
Sa nosom?

Poljubac daš mi. Poljubac dam ti.
Lice se zažari i zaplamti
I neka zebnja uđe ti u kosti,
Posle se pamti,
Posle se pamti,
Do večnosti!
Mikor csókot először adsz

Melledben borzongást érzel,
Már hogyne?
Akár egy zápor alkalomadtán,
Mielőtt először csókot adsz,
Magadtól kérded:
Mit csinál a száj?
Mit csinálnak a fogak?

A csók, az a bizonyos,
Az első borzas hajjal ér,
Szabad-e? – kérded.
Azt hiszed, mindenki téged néz
És fogalmad sincs, orrod
Hová teheted?

Csókot adsz. Csókot adok.
Izzik, lángol az arcod,
Csontozatodban meg ott a szorongás,
Emlékezetedben ez marad meg,
Emlékezetedben ez marad meg,
Míg világ a világ!

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?action=printpage;topic=397.0

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése