Milovan Vitezović Kad se prvi put ljubi – Mikor csókot először adsz

Milovan Vitezović Kosijerić 11. septembar 1944. –

Kad se prvi put ljubi Tek ti zacepte grudi Kako i ne bi? Kao kad kiša pljusne, Kada se prvi put ljubi, Pitaš se u sebi: Šta rade usne? Šta rade zubi? Prvi poljubac ide Sa prvom zamršenom kosom, Kada se pitaš: Da li smeš? Kad misliš da te svi vide I uopšte ne znaš šta ćeš Sa nosom? Poljubac daš mi. Poljubac dam ti. Lice se zažari i zaplamti I neka zebnja uđe ti u kosti, Posle se pamti, Posle se pamti, Do večnosti!

Mikor csókot először adsz Melledben borzongást érzel, Már hogyne? Akár egy zápor alkalomadtán, Mielőtt először csókot adsz, Magadtól kérded: Mit csinál a száj? Mit csinálnak a fogak? A csók, az a bizonyos, Az első borzas hajjal ér, Szabad-e? – kérded. Azt hiszed, mindenki téged néz És fogalmad sincs, orrod Hová teheted? Csókot adsz. Csókot adok. Izzik, lángol az arcod, Csontozatodban meg ott a szorongás, Emlékezetedben ez marad meg, Emlékezetedben ez marad meg, Míg világ a világ! Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?action=printpage;topic=397.0