Vasvija Dedić-Bačevac Egzil – Száműzetés

Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –

Egzil Egzil je istetovirana bol zamaskirana ukrasima urbanog života, novog horizonta što se spustio kao vešto napravljena maketa na nekom deliću planete što plovi i modri kosmosom. Plavo je boja moje čežnje okupana rekom, majčinim dlanom i trešnjama. Egzil je istetovirana bol novog početka prevaljenog puta kroz tunel ljudskog bezumlja. Šareni obrisi makete su moj novi dom i početak traganja za vlastitim otiscima. San o jeziku, san o zemlji, san o prošlosti, san je moja java. Ja sam Odiseja zarobljena severnim vjetrovima modrinom jezera i vikinškim bajkama. Ja sam lastavica u tuđem gnijezdu.

Száműzetés A száműzetés a városi élet díszeivel, a kék kozmoszban bolyongó bolygó egy részére ügyesen elkészített makettként leszálló új láthatárral  tetovált fájdalom. Sóvárgásom színe folyóval, anya-tenyérrel, cseresznyével fürdetett kék. A száműzetés az új kezdet, az emberi esztelenség alagútján keresztül megtett út tetovált fájdalma. Tarka makett-körvonal az új otthonom és ismertetőjeleim utáni kutatásom kezdete. Álom a nyelvről, álom a hazáról, álom a múltról, álom a jelenem. Északi széllel, tó-kékkel, viking legendákkal foglyul ejtett Odüsszeusz vagyok. Idegen fészekben élő fecske vagyok. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor