Zoran Bognar Stid – A szégyen

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Stid I opet kažem: snažne izjeda stid, a slabe strah... Stid je najveća tajna koju skrivamo, zato što ni bes, ni strah, ni najbolje skrivena izdaja ne dolaze iz požude, ni iz pohlepe, ni iz slabosti, već iz stida... Stid je poput najudaljenije zvezde (u sazvežđu), svetli, a ne greje... Stid možda nikada nećemo moći da razumemo, ali smo više nego svesni njegove moći nad nama... Kamen koji je godinama u vodi, iznutra je suv... (i) voda nije prodrla u njega... Tako je i sa ljudima koji su vekovima ophrvani stidom: iznutra su još uvek nekako živi, ali svetlost ne može da prodre u njih. Osakaćeni su time isto kao da su bez sluha ili vida... Šta tek reći o onima koji nemaju ni straha, ni srama, ni stida...

A szégyen És ismét állítom: szégyen marja az erőseket, a gyengéket meg félelem... A szégyen a legnagyobb általunk rejtett titok, mert sem a düh, sem a félelem, sem a legjobban álcázott árulás nem a szenvedélyből, nem a kapzsiságból, nem a gyengeségből ered, hanem a szégyenből... A szégyen akár (a csillagképben) a legtávolabbi csillag, világít, de nem hevít... A szégyent talán sosem fogjuk megérteni, de felettünk uralkodó hatalmával igenis tisztában vagyunk... Az évek óta vízben lévő kő belül száraz... (és) a víz belsejébe nem hatolt... Így van az évszázadok óta szégyennel küzdő emberekkel is: belül még valahogy élnek, de a fény bensőjükbe nem hatol. Ezzel ugyanúgy csonkítottak, mintha süketek vagy vakok lennének... És mit mondani azokról akik nem éreznek se félelemet, se gyalázatot, se szégyent... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.zoranbognar.com/pesme