Marija Šimoković sin/darela – ham/pipőcke

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. –

sin/darela

1.
novembar je načeo orah
u njemu je bila pepeljugina
haljina iz sekend henda bez jedne cipelice
a ja sam tražila samo njene miševe
da mi od bundeve kočije načine
kako bih mogla bez presedanja u nekoliko autobusa
da stignem na jedan marginalni dogadjaj koji me se
u suštini ne bi ni ticao da nisam kojim slučajem
ja plakatirana kao glavna ličnost istoga
već sam imala na sebi haljinu iz prethodne pesme
i nekoliko rezevrnih bisera u mindjuši
kada me je presreo oštar pogled vinogradara
na čiji sam pesak ne hoteći da pravim prekršaj
upravo usmerila svoj performans s orahom
ne volim oštre poglede ni glasnu rečenicu
ali se nisam povukla
jer sam prepoznala u smedjim očima
dobrotu onog vinogradara iz prethodne knjige
i znala sam da se ona nasledjuje
te da ovoga puta mogu mirno da sačekam miševe
nisam se okrenula posle povratka iz prizora
jer sam začula škripu sandala vozara kočija koje izgleda
uopšte nisu bile izmišljene
ko ni upregnuti konji sa jednim imenom yin
i drugim nadasve yang
što su čekali vreme tame u kupolama oraha iz kojeg smo
izbacili rečenu pepeljuginu haljinu
i našli drugu cipelicu na
potpuno neočekivanom mestu
i kako je ponoć bila nadohvat
ja sam istrčala na scenu zaboravljajući dalji tekst
i pala u emociju bez inteligencije
braća grim su još oštrila pera
dok sam svejedno bacala ostatke dana u košaru
imitirajući pokrete beračica groždja
koje su oko mene u pola glasa neku
sasvim dugačku nežnost
pevale

2.
braća grim su mi onda otpisala
draga naša
prekrajanje značenja u bajkama dozvoljeno je
ali ako se navodi ime ličnosti koja je izmišljena
i toliko decenija proverena kod naših čitalaca
u najmanju ruku zaslužuje prekor netačna činjenica
tumačenja lika miševa u onoj naslovljenoj
pepeljuga
hoćemo da kažemo da mi nikada tim malim stvorovima
ne bismo poverili tako krupan zadatak
čitaj metamorfoza bundeve u kočije
jer smo procenili da takvo što zaista ne bi valjalo niti
bi bilo uverljivo
zato vas najljubaznije podsećamo na scenu
kod groba pepeljugine majke
kada se iznenada javlja lik dobre vile
koja je za preobražaj nominovana
i molimo da u vašem sočijeniju tu grešku ispravite
jer deca su navikla a njih ima puno danas u odraslima
na odredjen redosled dogadjaja u našim bajkama
i zato su one
baš zbog te dramaturgije
i lekovite
srdačno vas pozdravljamo i molimo
da pesničku slobodu malo okrnjite u korist
veoma važnih i verujemo suštinskih ispravki
koje smo bili slobodni da vam uputimo
a ono za sekend hend haljinicu naše junakinje
dobro to vam opraštamo
jer vaše vreme u kojem živite zaista jeste
kao da je izišlo iz neke radnje sa sekend hend robom
zato vam i ne zameramo što ste u očajanju
pokušali da pomerite stari raspored neba
pod kojim mi i danas živimo
i odavno se više ne čudimo kako ni bajke
ni snovi na vaše doba
ne primaju se

Izvor: http://strane.ba/marija-simokovic-pesme/

ham/pipőcke

1.

november-kikezdett diófa

benne volt hamupipőke

turkálóbeli ruhája egyik cipellője nélkül

én meg csak egereit kerestem

hogy tökből kocsit csináljak nekem

hogy ne kelljen néhány buszra átszállva

egy jelentéktelen eseményre érnem amelyhez

tulajdonképpen semmi közöm sem lenne ha a hirdetés

éppen nem rólam mint illetékes személyről szólna

már rajtam volt az előző költemény öltözete

és a függőben néhány tartalék gyöngy

mikor a szőlősgazda szúrós tekintetével találkoztam

akinek homokjára megpróbáltam szabálysértés nélkül

éppen a dióról szóló előadásomat irányítani

nem szeretem a szúrós tekintetet és a hangos beszédet

de vissza nem vonultam

mert a barna szemekben felismertem

az előző könyvbeli szőlősgazda jóságát

és tudtam öröklődik

és ezúttal az egereket nyugodtan várhatom

a jelenetből visszazökkenve nem fordultam meg

mert kocsisom saru-csikordulását hallottam a kocsi

úgy látszik egyáltalán nem kitalált volt

ahogy a befogott lovak sem az egyik yin névre hallgatott

a másik neve valószínű yang

a diófa boltíve alatt melyből hamupipőke említett ruháját

kidobtuk a sötétet várták

és másik cipellőjét

váratlan helyen találtuk meg

mert éjfél már karnyújtásra volt

a további szöveget elfeledve a színpadra futottam

céltalan érzések fogságába keveredtem

a grimm testvérek meg irónjukat hegyezték

én viszont minden mindegy alapon a szőlőszedő lányok

mozdulatait utánozva akik körülöttem félhangon

hosszan lágyan énekeltek

a nap-maradványokat

kosárba dobáltam

2.

a grimm testvérek levélben válaszoltak

kedves

a mesék tartalmát megváltoztatni engedélyezett

de ha az évtizedeken keresztül az olvasók által

ellenőrzött kitalált személy nevét idézik

az legalább megrovást érdemel téves az egerek

személyének magyarázata is abban a címzettben

hamupipőke

szeretnénk kihangsúlyozni azoknak a parányi lényeknek

mi sosem adnánk olyan hatalmas feladatot

olvasd a tök kocsivá változtatása

mert úgy ítéltük meg ilyesmi tényleg nem lenne jó de

meggyőző sem

ezért legudvariasabban felhívjuk figyelmét

a hamupipőke anyukája sírjánál történt jelenetre

amikor az átváltozásra kinevezett

jó-tündér hirtelen megjelenik

és kérjük történetében javítsa ki ezt a hibát

mert a gyerekek de a felnőttek között is sokan megszokták

meséinkben az események meghatározott sorrendjét

ezért azok

éppen a dramaturgia miatt

gyógyhatásúak is

szívélyesen üdvözöljük önt és kérjük

azon nagyon fontos lényeges javítások javára

melyeket bátorkodtunk önnek elküldeni

csonkítsa a költői szabadságot

hősnőnk turkálóból eredő ruháját meg

rendben van megbocsátjuk

mert az az idő amelyben élnek valóban

mintha egy turkálni való anyaggal teli üzletből eredne

ezért nem rójuk fel önnek hogy kétségbeesetten

megpróbálta az ég mely alatt mi ma is élünk

régi rendjét elmozdítani

és hosszú ideje már azon sem csodálkozunk hogy

sem a meséket sem az álmokat

nem fogadják be

Fordította: Fehér Illés