Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. november 29., péntek

Turczi István: Az Írás nevű Isten – Bog zvan Pisanje


Turczi István Tata 1957. október 17. –

Az Írás nevű Isten

Még  tíz  lépés,  még  kilenc,  még  nyolc, hét, szigorú  ütemet
tart a vér, szűkül a szem, három,  kettő, egy és kész ez a vers
is.  Itt  van.  Semmi  sem  indult   belőle útra  még.  A  tekintet
zárt kertjében   hűsöl,   sütkérezik.  Hosszabb  és  rövid  sorai
egymáson   lassan    átringanak.   Azzal   áltat,   hogy  fénylik,
pedig   csak   önmagának   sugárzik.    Bármilyen   alakot  ölt,
bármilyen    színt,   a    legszebbnek   látod.    Minden   szava
selyemlétrán    kúszik   felfelé,   föléd.   Az  érintés  tiltva  van.
Semmi  közöd  hozzá. A  tiéd.  Birtokos vagy  és kisemmizett.
Ha  véletlenül  megtartanál  egy  darabot   belőle  magadban,
még ne tedd.  Annál erősebb vagy, minél  elveszettebb. Vágy
sincs  rá,  egyszerűen  így  alakult.  Sehol  világ,  csak  belül,
mondod,  (idézed),  mintha  nyomatékosítani  akarnád, hogy  
visszatértél önmagadhoz. Ennél nehezebb az sem lenne, ha
az elszakadást  gyakorolnád. Például a csendet, ami az Írás
nevű isten végső érvelése.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.


Bog zvan Pisanje

Još  deset  koraka,  još  devet,  još  osam,  sedam,  krv strog
ritam  drži, oko  se sužava, tri, dva, jedan i ta pesma također
je gotova.  Tu  je.  Iz   nje  na  put  još  ništa  nije  krenulo.  U
zatvorenom  vrtu  pogleda  se  odmara,  uživa.  Njeni  duži  i
kraći  redovi jedni preko  drugih  ljuljaju. Jer svetli, zavarava,
u  stvari  samo  za  sebe  sjaji.   Bilo  kakav  oblik,  bilo  koju
boju  preuzima,  smatraš  da  je  najlepša. Svaka  njena  reč
na  svilenoj  lestvi se penje, iznad tebe. Doticaj je zabranjen.
S  njom  veze  nemaš.  Tvoja  je.   Jesi posednik a i gubitnik.
Ako  bi  kojim slučajem iz nje jedan komad za sebe zadržao,
još  nikako  nemoj.  Što više  si  izgubljen tim  si jači. Žudnja
ne  postoji,  prilike  su takve bile.  Nigde sveta, samo unutra,
tvrdiš,  (citiraš),  kao  da  bi  na svaki način naglasiti hteo da
sebi  si  se  vratio.  Od  toga   ni   to  ne bi  bilo  teže  kad bi
otcepljenje  vežbao.  Na  primer  tišinu što  je  bogu zvanog
Pisanje konačna argumentacija.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése