Szabó Palócz Attila Jelenléti ív – Spisak prisutnih

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Jelenléti ív nem voltam jelen abban a versben, amelyben a saját lábnyomomba léptem, s nem is lehettem volna annál közelebb, ahogy a konyhaasztalnál ültem a kék abrosz megtört mintájába könyökölve zacskónyi paradicsom mellett korsónyi sörömmel a hamutartó most rozsdásan rám pöfög, hogy nyeljük el a csodálkozást, a csodálkozás vad dühét, a csodában megbúvó Verstündért hozott aranyával, aranyló színekbe ojtott mosolyával öngyújtó lángja lobban sörhab tapad meg bajszomon talán látom már, s talán csak látni vélem távolságtartásom, távolmaradásom néhány főbb okát mert ha nem volt jelen a versben, nem támolygott tört sorain csendben kötéltáncosként ki ponyvát, sem védőhálót nem használ, lucskos képpel hátrál meg belőle a lételem újabb konyhai motívum – szavaknak takarodója – a sótartó mellé ejtett hamu a pregnáns líra és a kifújt, messzibe eresztett cigifüst néma lírikusa… kit kiszolgált a lét messzibe röppent összekongó szavak sorozata kísérte lépteit ahogy megtelt és ereszkedett, ahogy a múló pillanattal versenyre kélt, ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is elalélt

Spisak prisutnih u onoj pesmi u kojoj sam u vlastiti trag stopala stupio, nisam bio prisutan, a nisam mogao biti ni bliži kako sam sa kriglom piva gomilom paradajza na prelomljene šare plavog stolnjaka nalakteći pored kuhinjskog stola sedeo pepeljara sad zarđalo u lice mi pućka, da progutamo čuđenje, divlji bes čuđenja, u čudo skrivenu Vilu pesme zajedno sa njenim zlatom, u pozlaćenu boju kalemljenim osmehom plamen upaljača bukne na brkove mi pena piva se lepi možda već vidim, možda samo mi se čini da vidim nekoliko glavnih razloga mog držanja odstojanja, odsustvovanja jer ako u pesmi nije bila prisutna, poput pelivana na njenim slomljenim redovima nije teturala, koja ponjavu, niti zaštitnu mrežu ne koristi, iz nje moje biće ukaljanim licem se povlači nov kuhinjski motiv – povečerje reči – nemušt liričar kraj slanika bačenog pepela sudbonosne lire i izduvanog, u daljinu puštenog dima cigara… koga je opstanak opslužio, kako se ispunio i spustio se, kako sa prolazom trenutka se takmičio, kako i u pepeljari zaboravljena cigareta se ugasio, njegove korake u dalj odletelo skladan niz izraza pratio Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.