Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. november 30., szombat

Szabó Palócz Attila Jelenléti ív – Spisak prisutnih


Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –


Jelenléti ív

nem voltam jelen abban a versben,
amelyben a saját lábnyomomba léptem,
s nem is lehettem volna annál közelebb,
ahogy a konyhaasztalnál ültem
a kék abrosz megtört mintájába könyökölve
zacskónyi paradicsom mellett
korsónyi sörömmel

a hamutartó most rozsdásan rám pöfög,
hogy nyeljük el a csodálkozást,
a csodálkozás vad dühét,
a csodában megbúvó Verstündért
hozott aranyával,
aranyló színekbe ojtott mosolyával

öngyújtó lángja lobban
sörhab tapad meg bajszomon
talán látom már,
s talán csak látni vélem
távolságtartásom, távolmaradásom
néhány főbb okát

mert ha nem volt jelen a versben,
nem támolygott tört sorain csendben
kötéltáncosként
ki ponyvát, sem védőhálót nem használ,
lucskos képpel hátrál meg
belőle a lételem

újabb konyhai motívum
szavaknak takarodója
a sótartó mellé ejtett hamu
a pregnáns líra
és a kifújt, messzibe eresztett
cigifüst néma lírikusa…

kit kiszolgált a lét
messzibe röppent összekongó
szavak sorozata kísérte lépteit
ahogy megtelt és ereszkedett,
ahogy a múló pillanattal versenyre kélt,
ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is
elalélt

Spisak prisutnih

u onoj pesmi u kojoj sam u vlastiti
trag stopala stupio, nisam bio prisutan,
a nisam mogao biti ni bliži
kako sam sa kriglom piva
gomilom paradajza
na prelomljene šare plavog stolnjaka nalakteći
pored kuhinjskog stola sedeo

pepeljara sad zarđalo u lice mi pućka,
da progutamo čuđenje,
divlji bes čuđenja,
u čudo skrivenu Vilu pesme
zajedno sa njenim zlatom,
u pozlaćenu boju kalemljenim osmehom

plamen upaljača bukne
na brkove mi pena piva se lepi
možda već vidim,
možda samo mi se čini da vidim
nekoliko glavnih razloga
mog držanja odstojanja, odsustvovanja

jer ako u pesmi nije bila prisutna,
poput pelivana
na njenim slomljenim redovima nije teturala,
koja ponjavu, niti zaštitnu mrežu ne koristi,
iz nje moje biće ukaljanim licem
se povlači

nov kuhinjski motiv
– povečerje reči –
nemušt liričar
kraj slanika bačenog pepela
sudbonosne lire
i izduvanog, u daljinu puštenog dima cigara…

koga je opstanak opslužio,
kako se ispunio i spustio se,
kako sa prolazom trenutka se takmičio,
kako i u pepeljari zaboravljena cigareta se ugasio,
njegove korake u dalj odletelo
skladan niz izraza
pratio

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése