Gergely Tamás Megszületett – Rođen je

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Megszületett Vadmalacot a komája túl komornak látta aznap. Mást várt, más arcot, főként, hogy lezajlottak az ünnepek. - Hiszen megszületett! - mondta csillogó szemmel, tréfából még el is állta az útját. - Azzal is csak a baj van - válaszolta Vadmalac. - Ki fogja szoptatni, pelenkázni, honnan egy jászol? - Ne törődj, kikerül, egy fészer, ha más nem, mindig akadt. "Meg hát a háború, tönkre bombázott városok, lezuhant repülők, tengerbe fulladt menekültek." - Az idő mindig alkalmatlan... - mondja bölcsen a koma, éppen úgy, ahogy Vadmalac szokta. Azzal megöleli mesterét, annak a fejét a saját kebelére húzza, és ringatja, ringatja.

Rođen je Vepar, smatrao je njegov jaran, tog dana je preozbiljan. Nešto drugo je očekivao, pogotovo jer su praznici prošli. – Ta rođen je! – rekako je sjajnim očima i u šali još mu se i isprečio. – I to je problem – odgovorio je Vepar – Ko će ga dojiti, pelene menjati, odekle jasle? – Neka te to ne brine, ako ništa drugo neka šupa će se naći. „I naposletku rat je, do temelje bombardirani gradovi, srušeni avioni, u more udavljene izbeglice.” – Vreme nikad nije pogodan…  veli mu jaran mudro, baš tako kao što je i Vepar znao. Pa zagrli svog učitelja, glavu na svoje grudi privuče i ljulja ga, ljulja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#118