Jász Attila Mindegy – Svejedno

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Mindegy

Egy utazás arra is jó, hogy. Más fényben lásd a megszokott

tájat a vonatból. Vagy ismeretlen tájak surlófényeit figyelhesd

hosszan, hisz nincs idő. Levelek hullanak a fákról folytonosan,

mintha sosem fogynának el. Aztán mégis. Kopasz fák süttetik

magukat a délelőtti fényben, de bőrük már nem melegszik át.

Lassítani kéne, átölelni őket, átadni valamit cserébe, azért amit

folytonosan kapunk tőlük. Mindegy, hogy hívjuk. Vagy nem

hívjuk sehogy. De ebben a pillanatban teljesen mindegy már. 

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Svejedno

Putovanje i za to je dobro, da. Iz voza uobičajen pejzaž

u drugačijem svetlu vidiš. Ili svetla nepoznatih krajeva možeš dugo

promatrati, ta vremena nema. Sa drveća lišće neprestano pada,

kao da nikad ne nestaje. Zatim ipak. U prepodnevnom svetlu

gola drveća se sunčaju ali im koža nikako da se ugrije.

Trebalo bi usporiti, zagrliti ih, nešto bi u zamenu dati, za to što

od njih stalno dobijemo. Svejedno je kako ih nazivamo. Ili ih

nikako ne nazivamo. Ali u tom trenu već je potpuno svejedno.

Prevod: Fehér Illés