Zoran Bognar Onaj, koji te voli tvoja je žrtva – Aki szeret, áldozatod

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Onaj, koji te voli tvoja je žrtva Kažu: onaj koji te voli tvoja je žrtva. Ako si sklona takvom luksuzu emocionalne (ne)inteligencije da razum i osećajnost podrediš gordosti i predrasudama i ako možeš da iskoristiš i izdaš kosmičko čisto srce koje drhti i diše za tebe onda nosiš zlo u sebi i neminovno će te otrovati sopstvena krv. Pohlepa za sjajnom kožom i zlatnim prahom oduvek je bila snažnija od zabrinutosti i ljudi ponekad počnu da tonu u neku zavodljivu bolest, u vrenje gde se oblici nadimaju, izdužuju, trunu izvan sveta u kojem čovek nešto znači, sveta koji ih snagom tmine odvaja od njih samih. Ako si takva i dalje ćemo ići istim putem, ti krijući u sebi predrasude, gordost i gnev, ja krijući u sebi nadu i neostvaren san... Kada se dohvatimo neće samo stradati ljudi oko nas, nego i gradovi i grobovi... No, ako si sklona preobraženju, gordost, predrasude i prezir nestaće sami od sebe i nastaće tropska tišina vezana za prezasićenu atmosferu mesečine, narušena pokatkad usamljenim pojem petla koji će i poslednjem zloduhu poremetiti san. Svakom po zasluzi njegovoj... Melburn - Beograd, 2012.

Aki szeret, áldozatod Állítják: aki szeret, áldozatod. Ha emocionális (un) intelligenciával olyan fényűzésre hajlamos vagy, hogy értelmet és érzelmet büszkeség és előítélet alá rendelsz és ha az érted reszkető és dobogó kozmikus tiszta szívet képes vagy kihasználni, elárulni, gazságot hordasz magadban és feltétlenül véredet mérgezi. A fényes bőr és az aranypor utáni kapzsi vágy az aggodalomtól mindig is erősebb volt, nem egyszer az emberek holmi csábító betegségbe süllyednek, emésztőbe, ahol puffadnak, nyúlnak, rothadnak az idomok, külvilágba ahol az ember semmit sem jelent, egy világba, mely a homály erejével őket önmaguktól válassza el. Ha ilyen vagy, továbbra is ugyanazon az úton haladunk, te előítéleteket, büszkeséget, dühöt titkolva, én hitet, meg nem valósított álmot titkolva… Ha összekapunk, nem csak a körülöttünk lévő emberek, városok, sírok is vesznek… De, ha átváltozásra hajlamos vagy, a büszkeség, az előítélet, a megvetés egyszerre elillan, csak a magányos kakas-rikoltással megzavart holdsugárral túltelített légkör okozta trópusi csend marad, mely az utolsó rossz szellem álmát is összekuszálja. Mindenkinek érdeme szerint… Melbourn – Belgrád, 2012. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.