G. István László Eloltott ítélet – Ugašena presuda

G. István László Budapest, 1972. december 21. –

Eloltott ítélet Arcából hiányzott egy darab, de nem volt baleset nyoma, égés, kutyaharapás vagy zúzódás gyógyuló sötétje, a hiányhoz semmi történet nem társult. Bőrbetegség, születési rendellenesség kizárva. Azonnal feltűnt, de sokakat nem zavart, viselte, inkább a szelíd megszokás leheletnyi gőgös közönyével, mint elvárható hófolt hiányát a téli táj, vagy ahogy bizonyos emlék, mondjuk, egy rossz szeretkezés forgatókönyvében az egyedül szívott cigaretta csikkjének pontos helye, egyszerre megjelöl, viselte, és mindenkivel szembenézett, csak a tekintet parázstengelye lett levizelt tábortűz, eloltott ítélet, viselte, hogy soha nem szeretett senkit.

Ugašena presuda Komad mu je iz lica falio, ali traga nesreće, opekotine, ugriza psa ili tame udarca u zarastanju nije bilo, objasniti manjak nekom zgodom je nemoguće. Oboljenje kože, urođen manjak su isključeni. Uočljivo je bilo, mnoge nije smetao, s tim je živeo, više sa naviknutom pomalo oholom nemarom, a ne poput zimskog pejzaža očekivan nedostatak traga snega, ili kako određena uspomena, recimo, u scenariju nakaradnog ljubakanja tačno mesto opuška sam opušene cigarete, odmah označava, svakome je u oči mirno gledao, samo mu je žar osovine pogleda popišana logorska vatra, ugašena presuda postao, s tim je živeo da nikad nikoga nije voleo. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.es.hu/cikk/2019-09-27/g-istvan-laszlo/eloltott-itelet.html?fbclid=IwAR3yIzy9fvOFo5wExb4UMS6OJdcHhvgUYJj4puqsjqXK-8liirXboyoNctc