Jovo Čulić Porodične zavrzlame – Családi perpatvarok

Jovo Čulić Glamoč 8. mart 1967. –

Porodične zavrzlame Kad misliš da njega više vole, pa vodiš mali kućni rat, šta je uzrok ljubomori, ako nije, mlađi brat. Ko se s tobom malo igra, pa nestane poput vetra, niko tako nije čudan, ko starija, sestra. Ko nas brani Kad skrivimo Telom slaba Dušom jaka I šopa nas kao gusku A ko drugi Nego baka. A ko priča Lepe priče Na koleno ko te seda I na tatu da podvikne Ima pravo Samo deda.                                                   Do podne je glava boli, do igre joj nije s vama, znaš sigurno da te voli, jer samo je, jedna mama. Ko se ljuti za sitnice, retko kada mladost shvata, još zahteva sve petice, e to može, samo tata. Ko je uvek Glavni krivac Kad nizbrdo Nešto krene Sa razlogom i bez njega Okrivljuju Uvek mene.

Családi perpatvarok Ha arra gondolsz, őt jobban szeretik és ezért otthon állandó a félreértés, a féltékenységet ki más gerjeszthetné, ha nem öcséd. Aki veled játszik is, majd mint a szél elvész, nincs még egy olyan furcsa egyén, mint a nővér. Aki gyenge testtel Ám erős lélekkel Ha vétkeztünk Véd bennünket És töm mint a kacsát Ki lenne más Mint nagyanyánk Aki pedig Térdére ültetve Egyfolytában mesél És apát is dorgál Megteheti Nagyapánk Délig fáj a feje, játszani nincs kedve, de ami biztos, szeret, anyánk az egyetlen. Aki mindenért haragszik, fiatalokat meg nem ért, ötösöket kíván, az az én apám. Ki az ügyeletes Felelős Ha fejtetőre Áll a ház Jogosan jogtalanul Én vagyok A hibás. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor