Zoran Bognar Utopljenik – A vízbe-fúlt

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Utopljenik Nema izgleda. Nema ni trunke izgleda da se iskopam iz situacije ove. Oko mog života okovano je more, okovano je pravo bodljikavo more. Ono me guši, steže mi vrat, krade mi snagu, nudi mi rat... Ne mogu da ga prihvatim, jer nisam za to spreman, voda oko mene, ispod mene i u meni, postaje prava nepodnošljiva neman. U oku mome nađe se zemlja. Zadnje trunke snage usmerih prema njoj. Iznad moje glave jato sretnih roda. Još jedan zaveslaj... Još jedan... do obale koja ne postoji, čitav svet postao je voda...

A vízbe-fúlt Esélyem nincs. Arra esélyem sincs, hogy ebből a helyzetből kikecmeregjek. Életem körül vasra-vert a tenger, vasra-vert a tüskével-tele tenger. Fojt, nyakat szorít, erőt csen, háborúra szólít… Nem fogadhatom el, erre nem vagyok kész, víz van körülöttem, alattam, bennem, valódi elviselhetetlen szellem. Szemem földet észlel. Utolsó erőtartalékommal arra tartok. Fejem felett vidám gólya-raj. Még egy evezőcsapás… Még egy… a nemlétező partig, vízzé vált a  világ… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin, Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 17.