Gergely Tamás Pezsgő – Šampanjac

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pezsgő Malacka a pezsgőt szereti, így aztán Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, és hogy pezseg. Mitől? A buborékokat belé ki dugta? Két korty között a felhőket is figyeli, olyan a látványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak "lecsiszolva", talán úgy jobban halad; egy tengeralattjáró az égen. Egy zeppelin. Ám éppen áll a zeppelin, miért? Na jó, a pezsgő. Segít abban, hogy apróságok, a mindennap tartozékai eltűnjenek, kiemel egyebeket. A felhőt, az asztalt, Malackát. Nem is veszi észre Vadmalac, szinte együtt úszik a zeppelinnel az égen.

Šampanjac Prasica šampanjca voli pa i Vepar zbog toga to pije, usput razmišlja. Još uvek se čudi da pripremaju od grožđa i penuši. Zbog ćega? Ko je stavio mehure unutra? Između dva gutljaja i oblake promatra, prizor kao da je živa slika. Malo pre još je žućkast bio, sad pak ukoso postavljeno sivo telo. Strane su „izglačane”, možda tako bolje se kreće; na nebu jedna podmornica. Jedan cepelin. Ali cepelin baš stoji, zašto? No dobro, šampanjac. Pomaže u tome da sitnice, potrepštine svakodnevnice nestanu, a nešto drugo ističe. Oblaka, stol, Prasicu. Vepar ni ne primećuje da na nebu sa cepelinom maltene zajedno plovi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#182