Jász Attila Félemlék – Napola uspomena

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Félemlék

Esélyt adok a testemnek, hogy emlékezzen. Rám.

Megoldást találni a problémáimra. Megnyugtatom

a rémületet magamban. Milyen zenét szeretnék hallani

halálom utolsó percében és milyen előadóktól? Rövid

pillanatig nézz nyitott szemembe előtte. Természetes

repedés. Egy sziklafalon például az erő jele. Ha jól

csináljuk, érzéseink körbehatárolnak mindent. Szeress,

de – kérlek – ne ragaszkodj semmilyen formalitáshoz.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Napola uspomena

Dajem šansu mom telu da se seća. Na mene.

Naći rešenje za moje probleme. Umirujem zebnju

u sebi. Kakvu muziku i od kojih izvođača bi

hteo čuti u zadnjem času pre moje smrti? Tada

pogledaj na kratko u moje otvorene oči. Prirodna

napuklina. Na steni na primer znak je snage. Ako

dobro radimo, naši osećaji sve optoče. Voli,

ali – molim te – privržen nikakvoj formi nemoj biti.

Prevod: Fehér Illés