Ezüst híd - Srebrni most: Aranyi László A költő és a vers

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A költő és a vers

Egykor fulladozva röhögtem a költőkön.

Ihlet és áhítat,
átszellemült pofázmány,
félrecsúszott nyakkendő,

nyitott slicc,

szánalmas degenerációi
ősi legendáknak.

A vers: élőlény.
S ha idétlen szörnyszülött is,
alkotójától függetlenül létező
valóság.

„Ez a puhány polgár kreált? Ez a
két lábon járó szerencsétlenség?

Esküszöm, rovartűre tűzöm!
Tökétől-pöcsétől megfosztom!”

Ekkor a költő már új kötetét dedikálja,
félrecsúszott nyakkendő,
nyitott slicc,

s vers-elvtárs nyüszítve hátrál
a nyomtatott szöveg-áristomba.

Pesnik i pesma

Nekad sam pesnike gromoglasno ismejao.

Zanos i nadahnuće,

produhovljena faca,

krivo vezana kravata,

otvoren šlic,

jadne degeneracije

drevnih legendi.

Pesma je: živo biće.

I ako je i nezgrapna nakaza,

neovisno o stvaraocu

stvarnost je.

„Taj mekušac je stvarao? Taj

na dve noge hodajući zlosretnik?

Kunem se, nabost ću ga!

Od kurčića-pimpeka lišavam!”

Tad već pesnik novu zbirku potpisuje,

krivo vezana kravata,

otvoren šlic,

drugarica pesma cvileći se povlači

u arest štampanog teksta.

Prevod: Fehér Illés

Ezüst híd - Srebrni most