Nászta Katalin Ujj nélkül – Bez prsta

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Ujj nélkül mert fiú soha nem voltam bár szerettem volna lenni mert szabadabbak voltak úgy láttam innen, lenti szuterén kis szobánkból rúghatták a bőrt estig nem hívta vacsorázni őket az anyjuk, szóval nem voltam, s nem vagyok ma sem, de érzem őket nem ésszel kívánnak, nem ám csak a zsigereikkel moccan bennünk az ősnedv összegyűl, feszül folyton már nem elég egy csípő kissé gömbölyded idom egyre vadabbul vágynak vadabbakra és félnek hogy elapad forrásuk és vége lesz a délnek mindent onnan néznek mi a fogyasztható enni, inni, ölelni csak ez, csak az a jó lélek? ki érti? milyen kacat, felesleges már nem is tesznek úgy mintha fontos lehet érvényesítő pecsét jel, márka, édes mindegy fiú fiúra, lány lányra gerjeszti magát s gerjed semmi nem az ami hát el kell jönnie annak aki helyzeteket rendbe rak vissza vonat s nem ujjal mutogat

Bez prsta jer dečak nikad nisam bila iako bi volela biti jer su slobodniji bili odavde iz prozora suterenske sobe tako sam videla do navečer su mogli loptu juriti roditelji ih na večeru nisu zvali dakle nisam bila, niti sam ali ih osećam njihovu žudnju ne um drob usmerava iskonska materija se miče, napinje u njima više nije dovoljan jedan kuk neka obla figura žudnja im divlja sve divlje zahtevaju i boje se da će im se izvor presušiti i podne u magli izgubiti sve iz tog ugla posmatraju šta se može upotrebiti jesti, piti, grliti te to, tek ono je dobro duša? ko shvata? kakva suvišna mraka više ni ne prave tako da je nešto važno žig overe znak, marka, baš je svejedno dečak dečka, devojka devojku podstiče ništa nije to što je pa treba da dođe taj ko će sve na pravo mesto staviti a ne prstom upirati Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#19