Magyar Anita Hol jársz, Idő – Gde lutaš, Vreme

Magyar Anita Jászberény 1979. október 8. –

Hol jársz, Idő Hol jársz, Idő? Talpam tonnányi földet taposott, több évszak vetkőzött s öltözött. Hol jársz, mondd? Nekem karod már füstös homály, hűvös árnyékod engem követ. Hol jársz, Idő? Szavam maréknyi porban hullik el, köddé váló, égbe szállt hamu. Hol jársz, mondd! Kezem fején szálas íveid ráncot rajzoltak. Hol jársz, Idő? Kopott zekémnek foltjain hever az évekbe burkolt Idő.

Gde lutaš, Vreme Gde lutaš, Vreme? Tabanima sam tone zemlje gazila, godišnja doba su se svlačile i oblačile. Gde lutaš, reci? Za mene starost ti je zadimljena tama, u stopu me prati tvoja sena. Gde lutaš, Vreme? Reči mi u šaci prašine se gube, u maglu, nebeski prah se pretvaraju. Gde lutaš, reci! Tvoji končasti lukovi na moju ruku bore urezali. Gde lutaš, Vreme? U godine skriveno Vreme na zakrpama ofucanog gunja mog lenčari. . Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/287723