Aleksandar Đoković zaboravljam – elfeledem

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

zaboravljam zaboravljam lepe stvari pet vrabaca oko bare devojku sa belim cvetom u crvenoj kosi dok prelazi ulicu i smeje se gleda u prste jutro koje ne žuri klupu u parku ispred zgrade zaboravljam najdublje mesto u šumi nema ničega osim buke vodopada i trulog lišća koje se raspada pod nogama zaboravljam labudove na reci vetar između zgrada njena bosa stopala prste koji uznemiruju površinu vode dok sedi na doku i tople ruke dok me grli i kaže nisam spremila ništa ali snaći ćemo se

elfeledem elfeledem a szép dolgokat a mocsárparti öt verebet vörös hajában fehér virággal a lányt ahogy mosolyogva maga elé nézve megy át az utcán a ráérős reggelt a ház előtti parkban a padot elfeledem az erdő mélyét a vízesésrobajon és a talp alatt szétmálló poshadt levélzeten kívül semmi sincs elfeledem a folyón a hattyút az épületek közötti szelet meztelen talpát ösztökélő ujjait a vízfelszínt míg a dokkon ül a meleg kart és ahogy ölel a suttogást semmit sem készítettem de megleszünk Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2019/08/poezija-aleksandar-okovic.html#more