Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. július 6., hétfő

Jász Attila A pillanat villanyfényénél – U električnom osvetljenju trenutka


Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A pillanat villanyfényénél

Abban a szobában leszek rosszul álmomban. John, a kanadai szaxofonos
azt ígérte, elvisz oda, ha akarom. Közel lakik a forgatás helyszínéhez
Olaszországban. A seregélyek reggel titokzatos alakzatokban szállnak
a tiszta égbolton át. Ablakpucolás közben figyelem őket. Mindenben jelet
látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij a pillanat polaroidképein. Kezdem
megérteni a filmjeit, mióta nem nézem. Térdemnek nyomódik egy kutyafej
finoman. Önarckép helyett használhatnám is. Rongyszőnyeg teszi otthonossá
a ridegszürke padlót. A ködbe burkolt fákat idézi a filmjeiben. Egy sosemvolt
jelenet, a széken egy angyal ül, fejét letakarta valaki kendővel. Csak a szárnya
látszik ki. Most bárki lehetne. Ha tényleg elhinnénk, vannak angyalok, és nem
csak a művészek találták ki őket. Helyszínkeresés közben abban a szállodai
szobában lesz rosszul Tarkovszkij, ami majd a film egyik fő helyszíne is lesz.
Félhomály és gyógyíthatatlan depresszió. És mégis túlságosan nosztalgikus
hangulatot szül a vásznon ez a betegség. De hát menekültek vagyunk mind.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.


U električnom osvetljenju trenutka

Biće mi zlo u snu u toj sobi.  Kanadski saksofonista Džon je obećao
da će me ako želim odvesti tamo. U Italiji u blizini snimanja stanuje.
Ujutro čvorke preko čistog neba u tajanstvenim formacijama lete. Tokom
čišćenja prozora ih posmatram. U zadnje vreme u svemu znakove vidim.
Kao Tarkovski na svojim slikama trenutaka. Od kada ne gledam njegove
filmove, počinjem shvatiti. Koleno mi blago glava psa dotiče. Mogao bi
i umesto autoportreta koristiti. Siv, hladan pod prostirka čini prijatnim.
U njegovim filmovima maglom obavijena stabla priziva. Nikad postojeći
prizor, na stolici anđeo sedi, glavu njegovu neko maramicom prekrio. Tek
mu krila se vide. Sad bi bilo ko mogao biti. Ako bi stvarno poverovali da
anđeli postoje, njih nisu samo umetnici izmislili. Tokom traganja za
mestom radnje Tarkovskom je u toj sobi hotela pozlilo koja će glavno
mesto radnje postati. Polumrak i neizlečiva depresija. Ipak ta bolest
na platnu previše nostalgično raspoloženje rađa. Ta svi smo mi begunci.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése