Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Más
Bodor Pál
emlékére
„Mi...”, kezdte, de már az első szónál megállt.
„Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. „Kinek
a nevében beszélek, azaz kihez?”
„Már nem is értik; a 'mi' divatjamúlt; egymás ellen
harcolnak; kik ezek?”
„Mi építettünk”, gondolja. Meg azt is: hogy a történelem
olyan, mint egy kerék. Ami „van”, abból lesz a „volt”, s a „vanvolt”
elfordul.
Letűnik.
Más lesz az igazság.
Lefele néz, a földbe üzen: „Ugye, így igaz, Géza?”
|
Drugo
U spomen Pala Bodora
„Mi…” počeo je, ali je već kod prve reči zastao.
„Gde
su, gde su nestali?” mislio je. Dalje. U zemlju. „U čije ime, odnosno kome govorim?”
„Više
ni ne shvataju; šta 'je' nije u modi; međusobno se bore; ko su ovi?”
„Mi
smo gradili” mislio je. I još ono: istorija je poput točka. Što „ima” od toga
će biti „bilo je” te „imabiloje” okrene se.
Nestaje.
Istina
druga će biti.
Prema
dole gleda, poruku u zemlju šalje: „Geza, jel' da je tako?”
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése