Márkus László vita a védangyallal – diskusija sa anđelom čuvarem

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

vita a védangyallal ma a megszokott rutintól később ébredtem tegnap nehezen aludtam el fülledt és meleg levegő dőlt be a nyitott ablakon mit a ventilátor lanyha meggyőződéssel kavargatott a reggel is csapzott akárcsak én szomorúan konstatálom mindössze három órácskát hunytam kiszáradt torkom pohár vízért sikolt citromlevet öntök a csap langyos löttyébe túl sokat folyatni nincsen türelmem tányéromon pár szelet pirítós vigyorog teljes kiőrlésű átok narancsdzsemmel sincs jó íze de mással sem hol császkál ilyenkor védangyalom miért nem röpít hűs tájakra ide a panaszkönyvet de nincs neki törlöd le rögtön azt a kaján vigyort te nem izzadsz sose tényleg az angyaloknak egyazon a göncben járnak tél vagy nyár mindegy nekik és ki mos rájuk hisz mindig patyolatfehér hacukájuk lattém langyos rezignáltan kortyolom egyezkednék vinne el tán spanyolba legalább mi az neki de nemet mond holmi karanténról papol mi van már az angyaloknak is karantén rekedten felnevet nem nem nekem neked baszódj meg mondanám de jól nevelt vagyok nem mondom csak gondolom vajon a fejembe lát szeme sem rebben meg állj csak ma megizzasztalak az erkélyen fogok nyaralni senyvedhetsz ott velem halk koppanás riaszt kávéskanalam a földön micsoda reggel belealudtam körbe hesszelek angyal egy szál se mint annyiszor magányosan indul napom 2020. 08. 02.

diskusija sa anđelom čuvarem danas od uobičajenog kasnije sam se budio sinoć kasno zaspao preko prozora sparan topao vazduh ulazio što je ventilator ne baš uverljivo mešao i jutro je raščupan kao i ja tužno konstatiram svega nekih tri sata se izležavao isušeno grlo mi vodu priželjkuje u mlaku tekućinu slavine isceđen limun sipam previše zadržavati se nemam strpljenja na tanjuru par kriška prženice se smeška potpuno prokletstvo ni sa džemom narandže ne prija ni sa nečim drugim moj anđeo čuvar gde sad luta što me na sveža predela ne odnese ovamo sa knjigom žalbe ali tako nešto ne drži onaj zloban osmeh odmah obriši ti se nikad ne znojiš stvarno anđeli večito isto ruho nose zima ili leto njima je svejedno i ko im pere ta njihova nošnja uvek je besprekorno bela piće mi je mlak rezignirano pijuckam pregovarao bi makar do Španije da me odbaci šta je to njemu ali odbija o nekom karantenu priča šta je karantena već i za anđele se odnosi promuklo se nasmeši ne za mene ne za tebe je jebi se rekao bi ali sam dobro vaspitan ne kažem samo mislim vidi li i moje misli ni da trepne no da vidim danas ću te izmrcvariti letovati na balkonu ću tamo ćeš sa mnom čamiti tih prasak me trezni kafena kašika je na podu kakvo jutro zadremao sam gledam okolo anđela nigde kao toliko puta dan mi usamljeno kreće 02. 08. 2020. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujkafe.website/?p=91638&fbclid=IwAR3AHmjcl5kK_3oLuPosOrrnLNTFoEFUgbK-CXmwegrTEtXp7RIz8mdgMQY