Matija Bećković Bodež – A tőr

Matija Bećković, Senta 29. novembar 1939. –

Bodež Po čuvenoj priči Sa dalekog severa Lovci na vukove Bodež sa dve oštrice Umoče u svežu krv Balčak pobodu u led I ostave u snežnoj pustinji. Gladan vuk Oseti krv nadaleko Pogotovu na čistom oštrom vazduhu Pod visokim mraznim zvezdama I brzo pronađe krvavu udicu. Oblizujući smrznutu sukrvicu Poreže jezičinu I svoju toplu krv Lapće s hladnog sečiva. I ne ume da stane Dok se ne skljoka Nadut od sopstvene krvi. Kad su takvi vukovi Koji se najteže love Kakvi li su tek ljudi Pa i čitavi narodi A pogotovu naš Koji su vlastite krvi Ne može nadostiti I pre će nestati Nego se opsetiti Da će krvav bodež Ostati Jedini Spomenik I krst Iznad nas.

A tőr A messzi északi Közismert mese szerint A farkasvadászok A kétélű tőrt Friss vérbe mártva Markolatával a jégbe helyezik És a hópusztában hagyják. Az éhes farkas A vért messziről megérzi A tiszta friss levegőben A fagyos csillagok alatt A véres csalira gyorsan rátalál. A megfagyott véres savót megnyalva Nyelvét megvágja És a hideg élről Saját meleg vérét habzsolja. És nem képes megállni Míg saját vérétől felpuffadva Össze nem esik. Ha ilyenek a farkasok Melyekre vadászni a legnehezebb Milyenek az emberek Netán egy egész nemzet Főleg a miénk Amelyik saját vérével Nem tud betelni És előbb fog eltűnni Mint észbe kapni Felettünk Egyetlen Emlékként Kereszt és A véres tőr Marad. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.lyrikline.org/en/poems/bodez-1916