Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. augusztus 28., péntek

Matija Bećković Bodež – A tőr


Matija Bećković, Senta 29. novembar 1939. –

Bodež

Po čuvenoj priči
Sa dalekog severa
Lovci na vukove
Bodež sa dve oštrice
Umoče u svežu krv
Balčak pobodu u led
I ostave u snežnoj pustinji.

Gladan vuk
Oseti krv nadaleko
Pogotovu na čistom oštrom vazduhu
Pod visokim mraznim zvezdama
I brzo pronađe krvavu udicu.

Oblizujući smrznutu sukrvicu
Poreže jezičinu
I svoju toplu krv
Lapće s hladnog sečiva.

I ne ume da stane
Dok se ne skljoka
Nadut od sopstvene krvi.

Kad su takvi vukovi
Koji se najteže love
Kakvi li su tek ljudi
Pa i čitavi narodi
A pogotovu naš
Koji su vlastite krvi
Ne može nadostiti
I pre će nestati
Nego se opsetiti
Da će krvav bodež
Ostati
Jedini
Spomenik
I krst
Iznad nas.


A tőr

A messzi északi
Közismert mese szerint
A farkasvadászok
A kétélű tőrt
Friss vérbe mártva
Markolatával a jégbe helyezik
És a hópusztában hagyják.

Az éhes farkas
A vért messziről megérzi
A tiszta friss levegőben
A fagyos csillagok alatt
A véres csalira gyorsan rátalál.

A megfagyott véres savót megnyalva
Nyelvét megvágja
És a hideg élről
Saját meleg vérét habzsolja.

És nem képes megállni
Míg saját vérétől felpuffadva
Össze nem esik.

Ha ilyenek a farkasok
Melyekre vadászni a legnehezebb
Milyenek az emberek
Netán egy egész nemzet
Főleg a miénk
Amelyik saját vérével
Nem tud betelni
És előbb fog eltűnni
Mint észbe kapni
Felettünk
Egyetlen
Emlékként
Kereszt és
A véres tőr
Marad.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.lyrikline.org/en/poems/bodez-1916

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése