Ivo Andrić
Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd,
13 mart 1975.
|
San o Mariji
Ja nisam nikad video tvog
lica,
A pregršt sunca,
Jedina što je pala na moj
put,
Bješe iz tvoje ruke.
Sudbina. Snijeg i vjetar i
strah.
Jedna jedina radosna
Vijest, što je pala u moj
kut
Bješe iz tvojih usta.
Praštaju se putevi tamom i
zaboravom.
Jedan čas je stala
Uboga duša, ne znajući kuda
s očima,
I drhtala.
Tako je prošao život.
I nikad nisam video tvog
lica.
|
Álom Máriáról
Arcod sosem
láttam
De a tenyérnyi
napfény,
Ami utamra egyedül
hullott,
Kezedből való.
Sors. Hó és
szél és félelem.
Az egyetlen
Hozzám
eljutott jó hír,
Ajkadról
való.
Homállyal,
feledéssel búcsúznak az utak.
Egy
pillanatra megtorpant
A szegény
lélek, nem tudta, merre nézzen
És
reszketett.
Így múlt el
az élet.
És arcod sosem láttam.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: https://balasevic.in.rs/ivo-andric-san-o-mariji/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése