Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. október 23., péntek

Ivo Andrić San o Mariji – Álom Máriáról

 

Ivo Andrić

Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.

San o Mariji
 
Ja nisam nikad video tvog lica,
A pregršt sunca,
Jedina što je pala na moj put,
Bješe iz tvoje ruke.
 
Sudbina. Snijeg i vjetar i strah.
 
Jedna jedina radosna
Vijest, što je pala u moj kut
Bješe iz tvojih usta.
 
Praštaju se putevi tamom i zaboravom.
 
Jedan čas je stala
Uboga duša, ne znajući kuda s očima,
I drhtala.
 
Tako je prošao život.
I nikad nisam video tvog lica.

Álom Máriáról
 
Arcod sosem láttam
De a tenyérnyi napfény,
Ami utamra egyedül hullott,
Kezedből való.
 
Sors. Hó és szél és félelem.
 
Az egyetlen
Hozzám eljutott jó hír,
Ajkadról való.
 
Homállyal, feledéssel búcsúznak az utak.
 
Egy pillanatra megtorpant
A szegény lélek, nem tudta, merre nézzen
És reszketett.
 
Így múlt el az élet.
És arcod sosem láttam.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://balasevic.in.rs/ivo-andric-san-o-mariji/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése