Jovan Zivlak O gajdama – A dudáról

 

Jovan Zivlak Nakovo 21. septembar 1947. –

O gajdama

Sta još da kažem
u času kad sam usred buke
a o gajdama već niko ne zbori
kao ni o senkama za kojima lelujaju prošli životi.
s jedne strane su hulje a s druge pravednici
kao da toga dosta nije
ko je dobar a ko je same zlobe ruka
ko je same lepote vrelina
i ko spaja i šije i rašiva
je li u tome umenje.
da se setim
da udahnem oluju sa okeana
ili da čujem vrevu onih što hitaju u dubinu vode
u njena nedra da sklone svoje ude.
otac moj nikad svoj jad u vale nije zaranjao
nikad se izležavao negde na žalu
ni slušao žamor koji ga se ne bi ticao
ali beše u hladnoći tame
duge godine
ograđen žicama u divljoj germaniji.
kad pitah ga šta bi mogao još da kaže
šta da posvedoči
reče
preživeh
zar nije previše time još da se nosim.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=275.0

 

A dudáról
 
Hangzavarban
mit mondhatok még
a dudáról meg senki sem beszél
ahogy az árnyak után lebegő múlt életekről sem.
a bitangok az egyik az igazak a másik oldalon
mintha ebből sosem lenne elég
ki a jó és ki az akinek keze átkozott
ki az aki meleget áraszt
és ki az aki összeköt varr és fejt is
ugye ebben van a művészet.
emlékezzek
szívjam be az óceáni vihart
vagy halljam a víz mélyébe rohanók
a hímtagjukat elrejteni akarók nyüzsgését.
apám nyomorát sosem mártotta hullámokba
homokos tengerparton sosem nyugodott
az őt nem érintő zsivajt sem hallgatta
de volt a szögesdróttal körülvett
hosszú évek
sötét jégvermében a vad Germániában.
mikor megkérdeztem mit mondhatna még
miről tanúskodhatna
szólt
túléltem
hát ennek terhe nem elég.
 
Fordította: Fehér Illés