Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. október 6., kedd

Milutin Petrović Pokajanje – Bűnbánat

 


Milutin Petrović
Kraljevo 1. maj 1941. – Beograd 28. 12. 2020.

Pokajanje
 
Jesam li, pružajući ruku za plodom, samotnički,
tu, da znam i znak, i simbole, da odredim značaj
pažnje, izgovarajući, u sebi iz prikrajka, da sam
delovao prekoračujući granicu, nedohvatnu dubinu,
jesam li pristao da imam dno, ono što nisam ja,
naopako, iscrpljujem se, u nestvarnim uzletima,
ne silazim, već zamišljam predeo, ne sudim već
sam zatvorio maštu, bio sam blizan drugog tela,
kroz koje odlazim, uništio si me, iščupaj me iz
ništavila, započni podvajanje.
 
Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.
 
 
Bűnbánat
 
Karomat gyümölcsért nyújtva, magányosan, azért vagyok-e
itt, hogy jelet, szimbólumot felismerjek, hogy a figyelem
jelentőségét meghatározzam, bevallva, csak úgy, magamnak,
hogy határt, elérhetetlen mélységet áthágva cselekedtem,
elfogadtam-e halandóságomat, azt, ami nem én vagyok,
megfordítva, csalóka ábrándokkal gyötröm magam,
nem landolok, inkább elképzelem a teret, nem ítélek, már
lezártam a képzeletet, rokon voltam a másik testtel,
amelyen keresztül távozok, megsemmisítettél, szakíts ki
a túlvilágból, kezd el a megkettőzést.
 
Fordította: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése