Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. október 18., vasárnap

Podolszki József Ó, Uram, engemet miért kísértesz? – O, Gospode moj, što me iskušavaš?

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ó, Uram, engemet miért kísértesz?
 
Ó, Uram, engemet miért kísértesz?
Mintha helyet cserélt volna bennem az  Isten,
és helyet cserélt volna az Ördög is:
kénköves mérgek böfögnek belőlem,
izzó álmokat hoz minden éjszaka,
lányok forgatnak serény ölükben,
és én megfáradok.
Lepihennék benned.
De itt már nem kerül semmi a helyére.
Hol a te képbe vésett arcod,
mely előtt földre vetve magam
levezekelhetném tüzes bűneimet?
És hol a te kőből vájt, hűvös két szép kezed?
A végső lehiggadás...
Meghalnék végre.

O, Gospode moj, što me iskušavaš?
 
O, Gospode moj, što me iskušavaš?
Kao da je Bog u meni svoje mesto zamenio,
a i Đavo je mesto zamenio:
sumporaste otrove podrigujem,
svaka noć usijane snove donosi,
u revnosnim krilima devojke me vrte,
i ne umorim se.
U tebi bi se odmorio.
Ali tu više na svom mestu ništa neće biti.
Gde ti je u sliku urezano lice
ispred koje bi se na zemlji ležeći
svoje usijane grehe okajao?
I gde su ti iz kamena isklesane, lepe, hladne ruke?
Konačan smiraj...
Umro bi već.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Át, Forum 1988.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése