Mórotz Krisztina 1968.
november 4. –
|
Elválás
Eres kezekkel simogattál. Izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Akkor jó a tészta, ha elválik az edény
falától, mutattad a titkot továbbadók
arckifejezésével, ám csak a szemedben
bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses
mozdulattal vitted fel a kézkrémet, ahogy
cseléd korodban eltanultad a zongora-
művésznőtől. Az utolsó tésztát egy keddi
napon gyúrtad. Kifehéredett bütykeidre
koncentráltam, hátha így el tudom terelni
gondolataimat a pupilládban kigyúlt
mécsesekről. Hiábavaló igyekezet
volt. Épp akkor váltál el az edény falától.
|
Rastanak
Žilavim rukama si me milovala. Prsti
su ti zbog teškog rada deformisani.
Testo je dobro ako se od zida posude
odvaja, pokazala si izrazom lica onih
koji tajnu odaju, ali samo sam ti u
očima skriven osmeh primetila. Kremu
za ruke elegantnim pokretom nanela
kako si još kao služavka od umetnice
učila. Zadnje testo jednog utorka si
mesila. Tvoje blede, čvornate ruke
promatrala, možda na taj način misli
u tvojim očima upaljenih uljanica
mogu oterati. Uzaludna revnost je bila.
Baš si se od zida posude tad odvojila.
Prevod: Fehér Illés
|
Köszönöm Szépen! :)
VálaszTörlés