Đorđe Kuburić Столар – Az asztalos

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Столар
 
Пун заслуга, ипак песнички станује човек
 
Хелдерлин
 
У наручју Богова одрастох.  Бејах опседут лепршањем ноћних птица, мраком и ледом. Не видех  никад море нити архипелаг, ждралове, а ни Олимп. Тумарах годинама пешачећи  живосним  континенталним гудурама и дуж  река. Али не у завичају  нити у сновима. Мој пут беше пут бескућника  који не жуђаше за домом. Ал  нађох га. У кули над реком која вођаше ме ка Патмосу, док синови  орлова леташе преко понора. А мој домаћин столар учаше ме корисном занату.
 

Az asztalos
 
Мéltón, az ember mégis költőként él.
 
Hölderlin
 
Istenek ölén nőttem fel. Az éjjeli madarak, a homály és a jég lobogásától elbűvölve. Sosem láttam a tengert, de szigetcsoportot se, darvakat se, még Olümposzt se. Éveken keresztül festői szurdokokban és folyók mellett barangoltam. De nem szülőföldemen, sem álmomban. Utam az otthonra nem vágyó csavargók útján vezetett. De megtaláltam. Egy folyó feletti toronyban, amely Pátmosz felé vezetett, míg a sasutódok a szakadék felett repültek. Házigazdám meg, az asztalos, hasznos mesterségre tanított.
 

Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020. стр. 21.