Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. november 12., csütörtök

Snježana Rončević &&& - &&&

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

&&&
 
                                   moja pesma
 
Ponoć.
Belo, belim, boji sa neba.
I zemne tragove, posipa.
 
Koračaj, stazom plaveti,
boje vida mojih očiju.
 
Utrta je prtina tvome stopalu.
 
Na različite strane sveta okrenuti,
tom se niti, u ponoć, dotičemo.
 
Dok dolaziš i kad odlaziš,
prizivam te istim imenom.
 

&&&
 
                    költeményem
 
Éjfél.
Mennyei fehérrel, fehéret fest.
És elfedi a földi nyomokat.
 
A kékség útján gyalogolj,
szemem színén.
 
Talpad előtt kitaposott az út.
 
Különböző égtájak felé fordulva,
éjfélkor, egymást, ezzel a szállal érintjük.
 
Míg jössz és mikor távozol,
egyazon néven szólítalak.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 82.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése