Dušan Gojkov № 12 - № 12

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 12   nemam ja ubeđenja ni predubeđenja i ni u šta ne verujem i ništa me više ne zanima i ništa više ne osećam   ipak   autobus prolazi ispod mosta što vodi k severu jedan crni mršavi pas isplaženog crvenog jezika (nema tu nikakve simbolike sirotom keru je vruće) sunce to se beše zove praskozorje odnekud miriše crni duvan osećam u grudima hleb i vino od sinoć   ranije mi je veliki majstor dolazio u san pozivao da provedem dva tri dana u društvu njegovih životinja pasa mačaka magaraca (fini su magarci) jednog dana posadiću drvo mislio sam u zavetrini zalivaću ga okopavati ako treba i kad poraste veliko kupiću klupicu za snatrenja pod krošnjom u letnje večeri   a kod kuće krevet tako prazan pust prosto evo slobodno mogu da stavim pored sebe šolju čaja knjigu naočare i da još ima puno mesta

№ 12   véleményem netán előre megalkotott véleményem nincs immár semmi sem érdekel semmit sem érzek   mégis   az észak felé vezető híd alatt megy a busz egy fekete sovány kutya vörös nyelvét lógatja (nincs ebben szimbólum csak melege van) már süt a nap ahogy mondják pirkadat fekete dohányillat terjed mellkasomban az esti kenyeret és a bort érzem   egykor álmomban a nagy mester látogatott hívott hogy néhány napot kutyái macskái szamarai (kedves állat a szamár) társaságában töltsek el egy nap majd fát ültetek gondoltam ha kell locsolgatom kapálgatom és ha megnő padot veszek ahol nyári estéken koronája alatt álmodozhatok   otthon meg az ágy oly elhagyatott íme nyugodtan mellém tehetem a csésze kávét a könyvet szemüvegem és hely még mindig maradt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 23.