Jász Attila Hévisszfény – Odsjaj

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

 

Hévisszfény
 
Ezt a néhány szót még mindenképpen leírom. Az óriástuja mögé állok,
ott bújok el. Nem látszom a fényképen a gyönyörű, régi beton víztároló
alatt. Az ég egy késő reneszánsz festmény apokalipszis-illusztrációja.
Napsütés és sötét felhők egyszerre. A vadszőlő összevérzi már a part
menti mocsári ciprusok törzseit. A gyógyvíz langyos, a levegő hűvös.
Jól esik a napsugarak simogatása az arcomon. Október eleje. Egy rozsda-
farkú repdes a folyosó üvege előtt. Nem zavarja a kivágott ragadozó madár-
sziluett matrica. Megtanulta ő is. Milyen lehet hóesésben fürdeni a tóban?  
Milyen lehet óvatos mozdulatokkal lebegni hópelyhek és tavirózsák között. 
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Odsjaj
 
Ovih nekoliko reči još ću svakako zapisati. Staću iza ogromnog čempresa,
tamo se skrivam. Na fotografiji ispod krasne, stare vodene brane od betona
se ne vidim. Apokaliptična ilustracija kasno renesansne slike neba.
Istovremeno i sjaj sunca i tamni oblaci. Divlja loza već je okrvavila
stabla čempresa pored močvare. Lekovita voda je mlaka a vazduh svež.
Milovanje sunčevih zraka prija mom licu. Početak oktobra je. Ispred
stakla hodnika crvenorepka  lebdi. Silueta ptice grabljivice na matrici njoj
ne smeta. I ona je naučila. Kakav može biti kupanje u jezeru kad sneg pada?
Između pahuljice snega i lokvanja opreznim pokretima lebdeti kakav može biti.
 
Prevod: Fehér Illés