Ranko Pavlović Sve na svom mjestu – Minden a helyén van

 

Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Sve na svom mjestu   Sve će konačno da dođe na svoje mjesto: slavuj na tek izlistalu granu jablana, pčela na prvi cvijet jagorčevine, sunčev zračak na bistru kapljicu rose probuđenu na još nerasprslom pupoljku.   Na svoje mjesto sve će konačno da se smjesti: osmijeh na pjegavo lice usnulog djeteta, djevojačka želja u miris jedre jabuke, obezglavljena rima u skladne stihove pjesme kojoj se ne nazire početak.   Sve će na svom mjestu konačno da se smiri, samo će moje biće biti daleko, u potrazi za tačkom u kojoj drhturi srž, samo će moja misao biti na putu na kome stopala ne dotiču tlo.

Minden a helyén van   Végre minden a helyére került: a pacsirta a jegenye rügyező ágára, a méh a kankalin első virágára, a napsugár a még nem feslett bimbón ébredt tiszta harmatcseppre,   Végre minden elfoglalja saját helyét: a mosoly az elszunnyadt gyerek szeplős arcán, lányka-kívánság a fanyar alma illatán, a megzavarodott rím egy még nemlétező költemény harmonikus szakaszán.   Végre a saját helyén minden megnyugszik, de az enyém a messzeségbe vész, azt a pontot keresve, ahol a lényeg remeg, de gondolatom úton van, ott jár-kél, ahol talp talajt nem ér.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2018/01/ranko-pavlovic-sve-na-svom-mjestu.html