Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
|
Moć ćutanja
Nema je moja reč
Kao u gluvo
doba
Samo senke
prelaze licem
I govore
svoju priču
Gluhom
slušaocu
Što oseća
dušom
Prazan je
pogled u mojim očima
Bezbojan kao
voda
Samo žedan se
napija
Iz te presahle čaše
I oseća magiju ukusa
Grube su moje ruke
Kao gruba reč što seče po srcu
Podigni nežnom rukom moje lice
Zaroni pogledom u moje prazne oči
Utoljena žedj ima magiju
Svih čula
Vrisnuće moj um
Umesto moje reči
Drhtajem moga tela
Ispričaće se priča
Istinitija od
moje reči.
|
A hallgatás hatalma
Elcsitultam
Mint éjnek idején
Arcomon csak árnyak haladnak
És saját meséjüket mesélik
A néma hallgatónak hogy
Lelkében mit érez
Szemem a semmibe mered
Akár a víz színtelen
Ebből a kiszáradt pohárból
Csak a szomjazó iszik
És érzi az íz varázserejét
Szívet tépő goromba szóként
Goromba a karom
De arcomat gyengéd kézzel emeld fel
Tekinteted üres tekintetembe süllyeszd
Az eloltott szomj minden érzék
Varázserejével bír
Elmém majd felsikolt
Szavak helyett
Testem rezdülésével
Meséli el a szavaknál
Őszintébb mesét.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése