Turczi István Tata
1957. október 17. –
[5Mózes 30:15, 19, Tánjá 17:1]
Bejött a Szombat az ablakomon.
A lemenő nap épp most
szeli két féltekére arcomat. Verítékben úszva hunyorgok,
akár egy elévült próféta. Lásd, eléd tettem az életet és a jót, a
halált és a rosszat.
Ülve támasztom a falat, csak lazán, ahogy
mindig is kellene, lazán, hogy minden rostot kitöltsön
bennem az üresség.
Mózes még utoljára
figyelmezteti
népét, hogy maradjanak hűek Istenhez és Tórájához.
Szádban és szívedben van, hogy megtegyed. Szándékok
véredényeiben a tűz már rég
feketére dermedt. Városok
hajóznak el a királyi csontokat csiszoló árapályban.
Szentélyek fénye imbolyog,
nyomorúságos, gyönyörű
korok vonulnak előttem. Rég betemetett erdei utak őrölte
mályva por ajz. Zúg a nemlétdaráló. Hány látomás hever
rakáson. Mennyi szenteletlen hiány. A csuklóban rejlő időt
kérdem. Az életet
és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot.
Válaszd tehát az
életet, hogy életben maradj.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus
Budapest, 2011.
Naprasno znam Bibliju
[5Mojsije
30:15, 19, Tanja 17:1]
Subota je preko mog prozora ušla. Sunce na zalasku lice mi
na dve hemisfere baš sad deli.
Poput zastarelog proroka
znojem obliveno treperim.
Gle, iznesoh danas preda te
život i dobro, smrt i zlo. Na zid sedeći se naslanjam,
opušteno,
kako bi uvek trebalo, opušteno, da praznina
u meni svako vlakno ispuni.
Mojsije još svoj narod
zadnji put opomene, da Bogu i Troji ostanu verni.
U tvom srcu i ustima je da uradiš. U krvnim sudovima
namera vatra je već odavno crno ukočena. Gradovi
u oseci plimi plove koja kraljevske kosti glača.
Leluja svetlost
svetilišta,
ispred
mene čemerna, prekrasna
razdoblja
porolaze. Prah sleza zdrobljen od odavno zasutih
staza
šuma podstiče. Zuji mlin nepostojanja. Gomile priviđenja
razbacano
leže. Koliko neposvećenog manjka.
U
članak
zatvoreno
vreme
pitam. Stavio sam pred
vas život i
smrt,
blagoslov i prokletstvo; zato izberi
život, da budeš živ.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése