Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. február 22., hétfő

Turczi István: Betépve tudom a Bibliát –Naprasno znam Bibliju

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 Betépve tudom a Bibliát
[5Mózes 30:15, 19, Tánjá 17:1]
 
 
Bejött  a  Szombat  az  ablakomon.  A  lemenő   nap  épp  most
szeli   két   féltekére  arcomat.   Verítékben   úszva  hunyorgok,
akár egy elévült próféta.  Lásd,  eléd tettem az életet és a jót, a
halált és a rosszat. Ülve támasztom a falat,  csak  lazán, ahogy
mindig   is   kellene,   lazán,    hogy   minden   rostot    kitöltsön
bennem   az   üresség.   Mózes   még    utoljára    figyelmezteti
népét,    hogy    maradjanak   hűek    Istenhez   és    Tórájához.
Szádban   és   szívedben  van,  hogy   megtegyed.  Szándékok
véredényeiben   a   tűz  már  rég  feketére   dermedt.   Városok
hajóznak     el    a    királyi    csontokat     csiszoló   árapályban.
Szentélyek     fénye     imbolyog,    nyomorúságos,     gyönyörű
korok  vonulnak  előttem.  Rég  betemetett   erdei   utak   őrölte
mályva  por  ajz.  Zúg  a  nemlétdaráló.  Hány   látomás   hever
rakáson.  Mennyi  szenteletlen  hiány.   A  csuklóban  rejlő  időt
kérdem. Az életet és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot.
Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Naprasno znam Bibliju
[5Mojsije 30:15, 19, Tanja 17:1]
 
 
Subota  je  preko  mog  prozora  ušla.  Sunce  na zalasku lice mi
na   dve   hemisfere   baš  sad  deli.  Poput   zastarelog  proroka
znojem   obliveno   treperim.   Gle,   iznesoh   danas    preda  te
život   i   dobro,   smrt   i   zlo.   Na   zid   sedeći   se  naslanjam,
opušteno,   kako   bi   uvek   trebalo,   opušteno,    da  praznina
u    meni    svako    vlakno    ispuni.   Mojsije   još    svoj   narod
zadnji    put    opomene,    da    Bogu    i   Troji    ostanu    verni.
U   tvom  srcu   i   ustima   je  da  uradiš.  U   krvnim   sudovima
namera    vatra    je    već   odavno    crno    ukočena.   Gradovi
u     oseci     plimi    plove     koja     kraljevske     kosti      glača.
Leluja   svetlost   svetilišta,   ispred  mene  čemerna,  prekrasna
razdoblja  porolaze.  Prah  sleza  zdrobljen  od  odavno  zasutih
staza šuma podstiče. Zuji mlin nepostojanja. Gomile  priviđenja
razbacano   leže.   Koliko   neposvećenog   manjka.   U  članak
zatvoreno   vreme  pitam.  Stavio  sam  pred  vas  život  i  smrt,
blagoslov i prokletstvo; zato izberi život, da budeš živ.
 
Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése