Tatjana Debeljački Tatjanino pismo Onjeginu – Tatjana levele Anyeginhez

 

Tatjana Debeljački Užice 23. april 1967. –

 

Tatjanino pismo Onjeginu
 
Kako izgledam napojena čežnjom?
Iskaži, neprobranim rečima - ko sam ja?!
Imali me u dubini tvoga uma?!
Natopljena slatkim osećanjima,
Okružena ljubavnicima bez celivanja.
Svitanje u kome opet obuzdavam strast!
Ćutiš, u tvom sam grlu strela!
Blagost nije isto što i sladost!
Smejem se svom ludilu, čudim okorelom bolu.
Ni u jednoj pesmi ne mogu ti odoleti.
U svakoj si neko drugi.
Obični smrtnici ne veruju u pesnikove vizije!
Cvetaj i miruj u ružama Onjegine.
Ono što treba, zri!
Ako je ljubav sunce, opekotine su neizbežne.
                                                   Zato i nemoj ništa
 reći.

Izvor: https://www.poezijascg.com/PHP-Nuke/modules.php?name=News&file=article&sid=1209

 
 

Tatjana levele Anyeginhez
 
Szenvedéllyel tele milyen vagyok?
Keresetlen szavakkal fejezd ki – ki vagyok?!
Tudatod mélyén létezek-e!?
Érzelmi kötelékekkel átitatva,
Imádat nélkül szeretőkkel körülvéve.
Ismét virradat, melyben vágyaimat fékezem!
Hallgatsz, torkodban nyílvessző vagyok!
A szelídség nem érzelgősség!
Őrületem kinevetem, fájdalmam csodálom.
Egyetlen versben sem tudok dacolni veled.
Mindegyikben valaki más vagy.
A halandók a költői látomásban nem hisznek!
Anyegin, rózsák közt virulj és nyugodj.
Érik, aminek érnie kell!
Ha nap a szerelem, az égési sebek elkerülhetetlenek.
                                                        Ezért semmit se
    mondj.

Fordította: Fehér Illés