Slađana Milenković Stih otkucava srce – Szív diktálta sorok

 

Slađana Milenković Sremska Mitrovica 26. novembar 1973. –

Stih otkucava srce   Sad kad sam ja došla u godine dubokih bora Ne znam više za tvoj zeleni pogled proleća Stanem na vrata i čekam Da se sagneš iz oblaka nerazgovetne oluje.   Neminovan rastanak s vetrom otkucava srce Kad povlačenje se svira jutro i povečerje Pogled sivi zamagljen traži svetlost Sad kad sam ja došla u sećanje nekog leta   Dok još maštaju o meni sedokosi mladići Neminovni talasi zaborava zapljuskuju šetalište nekad užarenih pogleda predali smo ga lako, zarad promenade jeseni, hrleći u bolje sutra koje nikad ne dolazi.   Ničeg se ne sećam više. Ili se sećam? Nekakve obale, možda, ne znam čije, nekakvih predela i ljudi ali ni čamaca, ni slika, ni vina, Udaljeni jedrenjak sećanja propinje se ponekad na horizontu kad se sagneš iz te oluje oblaka zelenim prolećem pogledaš moje blede bore i poljupcem vetra opet otkucava neminovan stih godine poezije.

Szív diktálta sorok   Most hogy a mély ráncok évébe értem Zöld tavasz tekintetedet többé nem ismerem Ajtóban állva várom Hogy a kusza viharfelhőből lehajolj.   Szív diktálja a széltől való elkerülhetetlen búcsút Mikor a reggel és a napszállta takarodót fúj Most hogy egy nyár emlékébe értem Fényt homályos szürke tekintet keres   Most míg ősz ifjak álmodoznak rólam Az egykor forró tekintetek promenádját a feledés kérlelhetetlen hullámai csapdossák, a soha nem érkező jobb jövőbe rohanva könnyedén töröltük, az ősz sétányáért. Immár vissza semmit sem idézek. Vagy mégis? Holmi holmi nem tudom kié partokat, talán, holmi tartományokat és embereket, de se csónak, se kép, se bor. Az emlékezet távoli vitorlása néha a horizontra lép, mikor abból a viharfelhőből lehajolva sápadt ráncaimra zöld tavasszal tekintesz és csókjával a szél ismét a költészet évének elkerülhetetlen sorát diktálja. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/sladjana-milenkovic-pesme/