Radomir Andrić Smrt konja usred bela dana – A ló halála fényes nappal

 

Radomir Andrić Ljubanje 3. mart 1944. – 

Smrt konja usred bela dana   Tamo napolju crn ispod crne rude crkava konj sedimo na dnu jeseni u radničkom restoranu posipamo hleb solju govorimo           tako je moralo           da bude zar se ništa bolje nije moglo da dogodi u ovom danu crkava konj na svetlom kosturu podrhtava koža uznemiren gost iza susednog stola vrhom noža ispisuje u vazduhu           dođavola U ratu se događaju kobnije stvari jači kolju slabije na kraju i jedne i druge slave lešinari           slavna smrt           strašna smrt zapevaše njeni gosti u horu jedemo svoj hleb i so sanjarimo da bolujemo od morske bolesti           a gde je more           mi nikad nismo           bili na moru

A ló halála fényes nappal   Ott kinn feketén a fekete kocsirúd alatt döglődik a ló munkásétteremben ülünk az ősz mélyén sózzuk a kenyeret beszélgetünk             így             rendeltetett hát ezen a napon semmi jobb nem történhetett volna döglődik a ló remeg a bőr a fényes csontvázon a szomszéd asztal mögött zaklatott vendég késheggyel írja a levegőbe             az ördögbe is   A háborúban megrendítőbb események történnek erősebb öli a gyengébbet a végén egyiket is másikat is a dögevők ünneplik             dicső halál             ijesztő halál vendégei kórusban éneklik kenyeret sót fogyasztunk álmodozunk hogy tengeri betegségben szenvedünk              de hol a tenger              a tengeren              mi sosem voltunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/radomir-andric-roko.html