Turczi István: Hol rég nem járt tíz igaz ember – Gde odavno deset pravednika nije kročio

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Hol rég nem járt tíz igaz ember
 
[Remake: Itamár Jáoz-Keszt]
 
Az  utazásnál  tovább  tart,  és  fárasztóbb is a nem-utazás.
Amikor    gyökereket    eresztünk,    földbe,   levegőbe,   és
próbálunk   megkapaszkodni   bennük.  Kinyitunk   minden
könyvet,  feldúlunk   minden  fiókot,  csak  hogy  felmérjük:
hová  is  tartozunk.  Elárvult   kegytárgyakat   tisztogatunk,
rég     elfeledett     imaszavak     zsoltáros    zümmögésére
ébredünk  az éjszaka szögesdrótjai közt. Helyeken járunk,
hol  rég nem járt tíz igaz ember. Tárgyak elveszett nyelvén
hívjuk,   keressük   egymást.   Megbillennek  a  temetők  a
hirtelen  rájuk  zúduló  fénytől.  A szavaink,  melyek azt se
tudják,  hogy  élünk,  visszahátrálnak  a  homályba. És így
már  csak  a  hallgatás kavicsait tehetjük barátaink sírjára.
Somlyó  mutatta  először Itamár verseit. Mezei Andrásnak
köszönhetem,   hogy   találkoztunk.  Nemes  Nagy  Ágnes
buzdított   versei   fordítására.   De   Székely  Magdáé  az
úrfelmutatás.      Huszonöt      éve     ismerjük     egymást.
Magasztalnunk kell az idő minden percét.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Gde odavno deset pravednika nije kročio
 
[Remake: Itamar Jaoz-Kest]
 
Od  putovanja   ne-putovanje   duže   traje  i  zamornije  je.
Kad  u  zemlju,  vazduh  korenje  puštamo  i  pokušavamo
uhvatiti   se   za   njih.   Svaku    knjigu   otvorimu,    svaku
fijoku   prevrćemo   samo   da  saznamo:  gde  pripadamo.
Usamljene predmet  čistimo,  između bodljikave  žice noći
na  žamor  odavno  zaboravljene  reči  molitve  se budimo.
Tamo  hodamo  gde  deset pravednika odavno nije kročio.
Jedni   druge   jezikom    izgubljenih   predmeta   zovemo,
tražimo. Groblja od svetlosti što na njih pada se prevagnu.
Naše   reči,   koje   ni   ne   znaju   da  živimo,  u  mrak  se
povlače.  I  tako  na grobove naših prijatelja samo belutke
šutnje   možemo  staviti.  Pesme  Itamara  prvi  put  mi  je
Šomljo   pokazao.   Da  sam  se  s  njim  sreo  zasluga  je
Andraša  Mezeija. Na  prevode  njegovih  pesama  Agneš
Nemeš   Nađ    me   je   podstakla.  Ali  prikazanje  Magdi
Sekelj   pripada.   Dvadeset   pet   godina  se poznajemo.
Veličati svaki minut vremena treba.
 
Prevod: Fehér Illés